Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

ráták legalább(is) eddig nemcsak szabotázsmozgalmat nem kezdtek, hanem még olyan radikális sztrájkokat sem rendeztek, mint a külföld szocialistái."

117 Ha figyelembe vesszük is azt az igyekezetet, hogy a rendőrség meg akarja nyugtatni a kormányt, akkor is látható az SZDP-nek az a törekvése, hogy csak olyan mozgalmak lehetnek, amelyek az ő elképzeléseiket támogatják. Az Októberi Forradalom győzelmét a Népszava lelkesen üdvözölte, egyrészt mert a tömegek élénken reagáltak a szovjet kormány első intézkedéseire, másrészt igazolva látták régebbi álláspontjukat a cárizmus elleni harc támogatásáról, ugyanakkor óva intették a munkásságot az orosz példa követésétől — kijelentvén, hogy hasonló politika Magyarországon nem valósítható meg. November 23-án este a régi képviselőházban a gyárak és műhelyek bizalmijai jöttek össze, hogy a 2 nap múlva tartandó naggyűlés megszervezését megbeszéljék. Amikor az előadó arra kérte a bizalmiakat, hogy személyes felelősséget vállaljanak a rendért, kitört az elkeseredés. „Vállalja a kormány ! Csináljon olyan politikát, amely megnyugtat ! Mi nem vállalunk semmit !" „Némelyik szilaj hevességgel, némelyik elfojtottan, összeharapdált ajakkal szólt közbe," mint az egykori tudósítás jelenti.

118 November 25-én a fővárosi munkásság százezres tömege az Iparcsarnoki naggyűlésen üdvözölte az orosz proletariátus győzelmét. „Általános sztrájkot ! A munkásság teremtsen rendet! A muníciógyárak álljanak meg!" hangzottak a gyűlés közben. A gyűlés szónoka Bokányi Dezső a hallgatóság lelkes helyeslése közben ismertette a határozati javaslatot. A munkások „a magyar proletariátus tanuljon az orosztól, az orosz proletariátus megmutatta az utat" jelszavakkal az orosz példa követését követelték. A határozati javaslatban felszólították a kormányt, hogy fogadja el az orosz forradalmi kormány fegyverszüneti felhívását. Béke és demokrácia, föld és kenyér, szabadság és egyenlőség! hangoztatta a javaslat. Követelték az annexiómentes békét és a gyűlésen résztvevő munkásság Budapest munkássága nevében az egész országot felhívta, hogy támogassa a munkásság kezdeményezéseit.

119 Az SZDP nyugalomra intette a munkásságot, kik általános sztrájkkal akarták támogatni az orosz proletariátus győzelmét és a saját céljaikat. A gyűlés után írta a Szakszervezeti Értesítő, hogy „gyakran hiába fáradozik a bizalmi férfi, hogy munkatársait a meggondolatlan cselekedetektől visszatartsa. De vannak olyan esetek is, amidőn a bizalmi férfi anélkül, hogy számolna az izgatott hangulattal és a tömeget csillapítaná, még maga is tüzel."

120 IV. Az 1918-as esztendő, a NOSZF győzelme után, változásokat hozott a magyar munkásság mozgalmaiban. A gazdasági követelések, melyeknek objektív alapja a háború vége felé az egyre fokozódó nyomor, továbbra is fontos szerepet kaptak. Az esetenkénti béremelések azonban nem oldották meg a munkásság sorsának jobbrafordulását, és a kollektív szerződések kiharcolása néhány fontos üzemben, jobb lehetőséget teremtett a bérharcra, de javulást ez is csak néhány hétre vagy hónapra hozott. A munkásság tömegei, főleg a Budapestre koncentrált nagyipari munkásság előtt egyre világosabb lett, hogy lényeges változást, csak a háború megszüntetése, a demokratikus átalakulás hozhat. Sztrájkok már az 1917-es évben is voltak, mint az előzőkben láttuk, azonban az egész szakmára kiterjedő, vagy több fontosabb üzemre kiterjedő sztrájk nem volt, egy-két esetet, mint pl. május 2- vagy jún. 8-it kivéve,

121 bár ezek néhány órás mozgalmak voltak és az SZDP végig biztosítani tudta a munkabeszüntetések, tüntetések békés jellegét, azonkívül fő politikai tartalmát, az általános választójog követelését is megszabta. 117 P. T. I. A XV/1/917/10. Bp., r. kap. ein. res. 118 Népszava. 1917. nov. 24. 119 Népszava. 1917. nov. 27. 120 Szakszervezeti Értesítő. 1917. dec. 121 A nov. 25-i Iparcsarnoki rokonszenv tüntetés vasárnap volt ! 233