Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

Az SZDP is már több nappal a jelzett dátum előtt felhívta a főváros lakosságát a gyűléseken való részvételre. A vezetők egyrészt tanúsítani akarták a polgári ellenzéknek, hogy a munkások nagy tömegei állnak mögöttük, így az SZDP vezetőire szüksége van a polgári ellenzéknek is, másrészt maguk is tapasztalták a budapesti munkásság harckészségének fokozódását és nem mertek ezzel szembeszállni. Emellett, ugyanebben az időben tárgyaltak az SZDP vezetői Stockholmban a háború befejezésének esélyeiről a II. Internacionálé egyes pártjainak vezetőivel és ehhez is jó hangulatot adott a június 8-i nagy tüntetés. A fővárosban délután 2-től leálltak a gyárak, az üzletek bezártak, nem volt iskolai tanítás, és a munkásság, kispolgárság tömegei özönlöttek a Központi Városháza felé. A külvárosok munkássága már kora délután megindult a gyűlés színhelyére. A gyűlés megrendezése rendőrségi engedély nélkül történt, ami jelezte, hogy az uralkodó osztályon belül is megmutatkozott a demokratikus átalakulás követelése. A tömegek útközben még tovább növekedtek és 4 órakor több, mint 100 000 tüntető volt a Városháza udvaron és az épületet körülvevő tereken. A Választójogi Blokk nevében Vázsonyi és Garbai mentek küldöttségbe Bárczy István polgármesterhez és átadták neki a Blokk memorandumát, hogy azt juttassa el a királyhoz. A kiáltványban választójogi kormány megalakítását követelték. A polgármester kijelentette, hogy örömmel tesz eleget a kérésnek, és hogy a főváros népe ezzel a demokratikus haladás útjára lépett. A küldöttség fogadásának eredményéről rögtönzött gyűléseken tájékoztatták a munkásságot. Bíró Dezső és Buchinger Manó a Károly király úti oldalon, Bokányi Dezső a Gerlóczy utca sarkán, Kondor Bernát a Károly körút és Gerlóczy utca sarkán, a távolabb levőknek pedig Ladányi Ármin és Landler Jenő mondott beszédet.

114 Az SZDP vezetők békés tüntetést szerveztek, azonban a tömegtüntetésen részt vevők nagy száma következtében jelentősége a tüntetésnek nagyobb volt, mint eredetileg gondolták. Ha a célkitűzés lényegében a Választási Blokk tömegbázisának megteremtése is, mindamellett a gyűlés megszervezése és menete buzdítólag hatott a további küzdelmekben. A háború megkezdése óta ez volt a legnagyobb méretű tömegdemonstráció és ez is hozzájárult a Tisza-kormány bukásához. Az új, Eszterházy-kormány enyhébb bánásmódot alkalmazott a tömegekkel szemben, azonban felemás módon és nagyon bizonytalanul fogott a kérdések megoldásához. Eredményt elérni nem tudott, a munkapárti többség még ezt a csekély kezdeményezést is meggátolta és ez a kormány néhány hónap után átadta helyét az ígérgetések és munkástömegekkel szemben alkalmazott módszerek nagymesterének, Wekerlének. Közben a kormány felkészült a várható népmozgalmakra, ugyanis többször voltak kisebb tüntetések, elítélő nyilatkozatok a Munkapárt ellen. Pl. június 27-én több helyen a fővárosban a választójogért tüntettek. Szeptember elején a kormány a budapesti karhatalom megerősítésére hozott határozatot, a zavargások és sztrájkmozgalmak megakadályozására.

115 Rendelettervezetet dolgoztak ki a várható népmozgalmak ellen — a gyorsított bűnvádi eljárás kiterjesztéséről, egyes bűncselekményeknek az esküdtbíróságok hatásköréből a törvényszék hatáskörébe utalásáról, a gyülekezési jog korlátozásáról, és a rögtönbíráskodás kiterjesztése tárgyában.

116 Az SZDP vezetői részben támaszkodtak a tömegmozgalmakra, hogy ezek révén a hatalom sáncaiba kerülhessenek, ugyanakkor óvatosságra is intették a tömegeket az esetleges megtorlásoktól félve és attól tartva, hogy a polgári ellenzék jóindulatát elvesztik. A rendőrség jelentése szerint, mely a NOSZF győzelmével egy időben készült, Hetényi detektívfőnök közölte : „tagadhatatlan tény, hogy a szociáldemokrácia sztrájkok útján fogja megkísérelni befolyást gyakorolni a háború gyors befejezésére. Ám a magyar szociáldemok114 Népszava. 1917. jún. 9. 115 OL. ME. Mtj. 1917. szept. 7. Közli: Iványi E. i. m. 289. 116 OL. Igazságügymin. 1917. 457/1. Közli: Andics E. : A magyar munkásmozgalom az 1914— 18-as világháború alatt. Bp., 1950. 54. o. 231