Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KUMOROVITZ L. BERNÁT: Idősb Erzsébet királyné építkezéseinek történetéhez

ipari", művészeti vonatkozásában.

11- Corrardus tehát azok közé tartozik, akikről a fehérvári káptalan 1366-ban, tehát az ő korában, egy malom szakértői felülvizsgálása kapcsán e mű tapasztalt mestereinek, „periti magistri ipsius operis"-nek nevez azzal a különbséggel, hogy Corrardus más „opus"-nak a mestere.

113 Ilyen értelemben használja a kifejezést Rozgonyi István, a veszprémi püspökség kormányzója 1416. márc. 14-én Párizsból írt levelében, melyben egyebek mellett arról értesíti testvérét: Péter dömösi prépostot, hogy Zsigmond király „több (francia) mestert küld Budára : aranyműveseket és más mestereket (... plures magistros transmittit dominus noster rex ad Budám: aurifabros et ceteros magistros).

114 A szó további elemzésétől azonban felment bennünket Corrardusnak a vita tárgyát képező telkén álló s munkások részére elkerített szállás és sátor (stabulum et foliatum pro operariis cum sepibus) említése. Ez ugyanis nem lehetett királynéi gazdasági munkatelep már csak azért sem, mert — a királynéi kúrián kívül — magán területen fekszik, s tulajdonosának halála után használaton kívül helyezik. Véleményünk szerint ez a mester háza mellett létesített olyasféle „Hütte" (officina lapicidarum) lehetett, amilyenről például az 1434. és 1437. között vezetett pozsonyi várépítési számadásokban is olvasunk.

115 Ilyetén functiója mellett az a körülmény is tanúskodik, hogy a kérdéses telek az óbudai klarisszák kolostorával szomszédos, Corrardus mester tehát az ottani építkezéssel kapcsolatban állította fel telepét, amely egyébként a saját telke és háza mellett is állott. Teljes címe azonban más királynéi megbízatásokra is utal. E címén kívül a mester magasabb beosztása és tekintélyes volta mellett az oklevélben felsorolt előkelő békéltetők névsora is tanúskodik. Egy egyszerű óbudai polgár özvegyének az ügyében aligha vállalt volna közvetítő szerepet az erdélyi püspök, az óbudai káptalan prépostja s az anyakirályné udvar bírája és várnagya: Erzsébet királyné elintézhette volna a vitát hatalmi szóval is. Mindebből pedig az is következik, hogy Corrardus mester mint „procurator operum... regine" a királyné építkezéseinek nem gazdasági-adminisztratív igazgatója, hanem technikai 112 L. Du Cange s. v. magister. — A cím legtágabb értelmű meghatározása nála így hangzik: „Titulus honorarius, quo donantur viri ab honoratoribus secundi". Ez után felsorolja a magisterség különféle fajtáit, megemlékezve közöttük a magister operis- v. operarum-ról s azokról a magisterekről, „quorum ars inter minores artes censetur". — A hivatali jellegű magisteri címről Ember Gy. (Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Budapest, 1946. 31—32.) és Erdélyi L. (Magyar művelődéstörténet. II. Kolozsvár, 1918. 486—487.), a tudományosról pedig Hajnal I. (írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Budapest, 1923.74—83.) nyújt tájékoztatást. — A „septem artes mechanicae"-t a XI. században Radulfus Ardens, a XII.-ben Hugo a Sancto Victore, a XIII. században Vincentius Bellovacensis sorolja fel s ezek: a „lanificium, armatúra, navigatio, agricultura, venatio, medicina és theatrica". Erdélyi L. szerint (i. m. 421—422.) az „elsőhöz számították a szövő-, posztó-, szabó-, szűcs-, tímáripart, de még a borbélyt és jegyzőt is, mert a posztónyíróhoz a hajnyíró, a pergamenkészítőhöz a nótárius rokonságot mutat. Az armatúrához sorolták a fa-, fém- és kőműveseket. Meglepő a physicusok (orvosok), sebészek és gyógyszerészek említése az iparosok, földművesek és vadászok társaságában s utolsó helyen a színjátszóké". — Hogy korszakunkban nálunk is ismerték a „septem artes mechanicae"-t, kitűnően igazolja I. Lajos király 1365. febr. 4-i oklevele, mely szerint János mester „in arte sua mechanica, in constructione domorum nostrarum" szerzett érdemeiért kapott jutalmat. (L. a 116. jegyzetet.) из Mivel Saar-i Tamás fia Miklós, a tihanyi apátságtól bérelt malmát — a Sár pataknak is más medret ásva — más helyre vitte, s ezzel a veszprémi káptalannak a sajátja fölött álló malmát tönkretette, — jóvátétel címén (1366. febr. 25-én) arra kötelezte magát, hogy a régi helyén, tapasztalt malomépítő mesterek előírása szerint s a patakon levő más malmok mintájára a malomárkot kitisztítva, a gátak lezárásával, házzal, malomkerekekkel, két malomkővel, malomvassal és egyebekkel fölszerelve (... scilicefossati expurgatione, clausure expurgatione, domo, rotis, lapidibus utrisque, ferro et aliis... necessat iris, prout periti magistri ipsius operis stabile fore décernèrent) a saját költségén újjáépítteti a káptalani malmot. Kumorovitz : Veszpr. reg. 232. (595. reg.) 114 Aldásy A. : Rozgonyi István levele Párizsból 1416. márc. 14-ről. Történelmi Tár. Új folyam II. (1902) 575 — 576. — L. még a 64. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 115 Szűcs J. : A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez. Bud. Rég. XVIII. (1958) 321., 350. 22