Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

védelmező" misszióként magasztalta a háborút. Állásfoglalásával az SZDP a munkásság félrevezetését szolgálta és nagyfokú tanácstalanságot okozott a munkásság soraiban. A háborús gazdálkodás hatása a budapesti ipar szerkezetében A kormány a hadüzenet után nyomban élt a kivételes törvények adta lehetőségekkel. Kezdetben főleg a nemzetiségi vidékek lakosságát akarta megfélemlíteni, majd fokozatosan az egész országra kiterjesztette az intézkedéseket. Megkezdték a férfilakosság katonai szolgálatra való behívását és intézkedéseket tettek a hadműveletek sikerei érdekében a hátország gazdasági potenciáljának fokozására. A Monarchiában is fokozódtak a gazdaságban az államkapitalista tendenciák a háború érdekében. Az állam folyamatosan minden fontosabb termékre, melyre a háborúban szükség lehetett, rátette kezét. A készletek nyilvántartását, a szállításokat, felvásárlásokat központosították, melyet állami befolyással működő központok végeztek. Mind fontosabb szerepet kaptak a monopolista szervek a nyersanyagbeszerzésekben is, ugyanis a Monarchiában kezdettől fogva problémát okozott bizonyos tengerentúli anyagok kiesése. E feladatokban igen fontos szerep jutott a fővárosnak és így a főváros termelése szinte teljesen a háborús gazdálkodást szolgálta. A központok zöme Budapesten székelt, új vállalatokat hoztak létre a háborús termelés fokozására és a hadsereg ellátására. A mozgósítás elsősorban a vidéket érintette, de Budapest felnőtt férfilakosságának is jó része egyenruhát öltött, vagy az 1914 végétől katonai ellenőrzés alá helyezett üzemekben termelt a háború céljaira. Már a háború kezdetén a kormány elrendelte a hadköteles alkalmazottaknak, a hadiüzemekben dolgozó munkásoknak a polgári állásukban való meghagyását, kivéve a közös hadsereghez tartozókat.

13 Kezdetben az ipar nehézkesen állt át a háborús termelésre. Nyersanyaghiány, megrendeléshiány mutatkozott, egyes szakmákban a bevonulások miatt hiányzott a munkaerő. Néhány hónap elteltével alakult ki a háború egész terjedelmére jellemző kötött, a polgári lakosság igényeit teljesen figyelmen kívül hagyó, monopolizált háborús gazdálkodás. A háború a főváros egyébként is erősen koncentrált iparában további eltolódásokat eredményezett. A hadügyi kormányzat jelentős összegeket ruházott be a kincstári üzemekbe, bár ebből az ausztriai üzemek jóval nagyobb arányban részesültek, mint a magyarok. A Monarchia két országa közötti költségviselési arány, a kvóta, melyet az 1907. évi LV. te. Ausztriára nézve 63,6%-ban, Magyarországra 36,4%-ban határozott meg, a beruházásoknál 72,7%, illetve 27,3%. Magyarországon 1917 végéig 144,3, Ausztriában 385,4 millió К értékű volt a tőkebefektetés a muníciót gyártó üzemekben. Ezen az összegen belül Magyarországon a vegyészeti gyárak, melyek lőport, robbanóanyagot gyártottak 127,1 millió К, a muníciót gyártó üzemek 10 millió К beruházást, azonkívül a magyar állami üzemek 122,7 millió К forgótőke hitelt kaptak.

14 Az állami tőkebefektetés és hitelnyújtás az állami beavatkozást fokozta, mely adminisztratív—-katonai úton egyébként is megvolt. Ezeken kívül különböző nagy munkáslétszámú hadiüzemek is létrejöttek, mint a fővárosi Hadfelszerelési gyár. A polgári szükségleteket kielégítő üzemek termelése visszaesett, viszont a közvetlenül haditermelést folytató üzemek a konjunktúra következtében jelentősen emelték a termelést. Főleg a vas-, fém- és gépipar, a vegyészet és a hadfelszerelési cikkeket gyártó vállalatok meggazdagodása figyelhető meg már 1915 elejétől kezdve. Megnőtt a vállalatok nyeresége, jelentős üzembővítéseket hajtottak végre, növelték a munkáslétszámot, tovább fokozódott a kisipar csökkenő tendenciája és a nagyüzemek koncentrációja. Ez a jelenség elsősorban a fővárosban figyelhető meg, ugyanis a haditermelés szempontjából fontos üzemek nagy része, Diósgyőr kivételével, Budapesten volt. A tőkekoncentráció közvetlen háború előtti és alatti fokozódása jellemzéséül csak a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank tőkéinek és érdekeltségeinek gyarapodását hozzuk példának. 13 OL. ME. Mtj. 1914. aug. 23. Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából, összeállította: Iványi Emma. Bp., 1960. 83. o. 14 Szterényi József—Ladányi Jenő : A magyar ipar a világháborúban. Bp., 1934. 171. o. 200