Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

Ugyancsak az ügyvédek vonatkozásában tartjuk feltűnőnek, hogy a negyedik stabilitási kategória közgyűlési helyeinek arányát szintén meghaladó mértékben küldött ügyvédeket a közgyűlésbe. Ennek részletesebb vizsgálata — ugyanúgy, mint a közgyűlés virilista tagságának a különböző várospolitikai (ekkor részben még mindig erősen a kerületi, helyi érdekek alapján is szervezett) csoportokhoz és pártokhoz való viszonya — további részletes elemzést kíván: ennek táblázatunk csupán kiinduló pontjául szolgálhat. Az ügyvédek (és az e csoportnál ugyancsak elég nagy súllyal mandátumhoz jutott közalkalmazottak) kiterjedt szereplésének magyarázatára a IV. stabilitási csoport tagságának talán kisebb közéleti rutinját hozhatjuk fel, ami a jelölteket összeállító 45-ös bizottságot természetszerűen a tárgyalóképes elemek jelölése felé hajtotta — amellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kerületek különböző városi pártköreiben (a VIII. ker. Hűvös-párt, a VII. kerületi Ehrlich-párt, a IX. kerületi Springer-párt stb. helyi vezetőikről nevezett körében, a belvárosi Sas körben vagy a demokrata párt szervezeteiben) kialakuló mozgalmi életben ezeknek az ügyvédeknek bőven lehetett alkalmuk magukat megismertetni, sőt bizonyos népszerűségre is szert tenni. Mindenesetre e súlyukra igen jellemzőnek érezzük, hogy a IV. stabilitási csoport 14 építészéből csak 1 jut a közgyűlésbe, míg 26 ügyvédéből 8. Ha az egyes stabilitási csoportokra jutó közgyűlési mandátumok időtartamát elemezzük, abban az 1900-as évek elejének változatlan tagsága mellett is igen figyelemreméltónak érezzük, hogy a VI. stabilitási csoportnak, melyben, mint láthattuk, még a 80—90-es évek budapesti nagyburzsoáziájának egy szívós rétege tömörült, még ezekben az években is milyen erős közgyűlési képviselete van. Régi nagy kereskedők, építészek (és érdekes módon sok orvos), találhatók itt, kik azonban, ha sokszor esetlegességek folytán is, de 1903 után az élcsoportban már nem fordulnak elő, 1906 után pedig jórészt a virilisták jegyzékéről és a közgyűlés tagságából is eltűnnek — részben elhalálozás folytán is. d) összevetve most már mindhárom táblázat eredményét, megállapíthatjuk, hogy az élcsoport a főváros közgyűlésén legstabilabb kategóriáinak erős túlsúlyával szerepel, ami bizonyos fokig a hosszú időtartamú, szinte már örökösnek is tekinthető virilista bizottsági tagságok nagy arányához vezet. 1912-ben a virilisták részén 47,20 évnél régebbi közgyűlési tagsággal bíró közgyűlési tag dönt a város sorsa felett, s ezek legnagyobb része — az első világháború alatt választás nem lévén — még 1917-ben is befolyásolja a várospolitikát. A, virilisták kiválasztásánál e stabilitás világosan látható igénylése (és a vele járó konzervativizmus) így a fővárosi burzsoázia adott osztályszerkezete mellett is a reálisnál nagyobb teret, jelentősebb súlyt fog biztosítani a városigazgatás az egyrészt — politikai elveiben — még inkább óliberális, ám másrészt — politikai gyakorlatában már (ennek logikus következményeképpen — s ugyanakkor sajátos, de ugyanolyan logikus módon ellentéteképpen is) konzervatív nagyburzsoázia által történő befolyásolásának. Olyan fejlődés ez, melyhez ha a kiesett idősebb tagok helyére lépő póttagoknak a választók közönye folytán állandósuló további bennmaradását is hozzászámítjuk, a közgyűlés színvonalának is bizonyos süllyedését kell hogy eredményezze. Bárczy István polgármesterségének eredményeit ilyen körülmények között különösen nagyra kell értékelnünk — még ha meg kell látnunk azt a segítséget is, amit a már a monopóliumokat képviselő, így politikai elveikben már sokkal kevésbé liberális, ugyanakkor várospolitikai gyakorlatukban sokkal nagyobb vonalúnak bizonyuló csoportok részéről kapott. 3. Fejtegetéseink befejezéseként nem lesz érdektelen, ha bemutatjuk a közgyűlés néhány, még 1912-ben is megválasztott leghosszabb, legalább 30 éves tagsági időre visszatekintő, az élcsoporthoz tartozó szereplőjét. Példájuk jellemzően fogja megmutatni, hogy még a régi, az egyesítés kori városi közgyűlés tagságából milyen elemek voltak képesek 30 éven át is megmaradni a csekély számú választótestület bizalmából — esetleg közben éppen ennek révén válva virilistává. Olyan kép ez, mely a századelő fővárosi közgyűléséről a fentiekben kialakult kép perspektíváit kissé kitágíthatja a XIX. század utolsó negyede, a rohamosan kifejlődő nagyváros e hőskora felé is. E csoport tagjai között, nem meglepő módon, szép számmal találkozhatunk már a fentiekben előfordult nevekkel. Rupp Zsigmond, Stiller Mór, Mezei Mór, Sigray Pál, Wagner Géza, Kunz Jenő nevével már a nagy ingatlantulajdonosok, nagybankok igazgatósági tagjai192