Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

bankigazgatók (1914-ben 4, 15-ben 5, 16-ban 4 s 17-ben 2) esetén valóban a világháború által felszított konjunktúra és spekuláció kellett ahhoz, hogy az élcsoportba jutás anyagi színvonalát elérjék? S bár a nagyipar 1914 körül és azután belépő egyes vezetőinél a világháború hatását joggal gyaníthatjuk (lévén elsősorban élelmiszeripari üzemek és szénbányák képviselőiről szó), a virilisták jegyzékén ugyancsak többnyire csak rövid előzetes szereplésük nem teszi lehetővé számunkra, hogy pusztán kisebb stabilitásuk miatt gazdasági alapjuk természetének vagy vagyonuk méreteinek az I. csoportétól való valamely alapvető vagy legalább lényeges eltérését tételezzük fel, bennük pedig a burzsoázia valamely, az I. csoportétól eltérő típusának képviselőit lássuk. A IV. csoport e tagjai az I. csoportéval lényegében azonos, az egész perióduson át ugyanazon, egyenletesen szilárd és erős gazdasági-társadalmi bázissal rendelkeznek. E csoport sajátos — ha ugyan ilyen módon nem is annyira feltűnő — profiljának megismeréséhez azonban nem a gazdasági élet itt előforduló vezetőinek elemzésén át jutunk el, sokkal inkább akkor, ha meglátjuk, hogy csoportunk csekély stabilitását a tagjai közül az élcsoport ranghelyeinek vége felé elhelyezkedő, ha kétségtelenül még ugyancsak igen jómódú, de az élcsoport vezetőihez: királykúti Bachruch Károlyhoz vagy báró esetei Herzog Péterhez, Lánczy Leóhoz képest már csak közepes helyzetű kereskedők, a házbéreknek a háború alatti emelésével az adókategóriák határainak a konjunkturális kereskedelmi vagy ipari ágazatok által diktált rohamos emelkedését utolérni már nem képes kisebb háztulajdonosok, az élcsoportban való stabil benntmaradáshoz szükséges állandó egyenletes nagy jövedelemmel már nem rendelkező, s e helyükre is többnyire adójuk kétszeres beszámításával jutott értelmiségiek (ügyvédek, közalkalmazottak) e csoportban aránylag nagy száma okozza. Olyan réteg ez, mely aránylag magas adójával nagy részében végig tagja a virilisták csoportjának: s hogy ezek az adók milyen nagyok (s mögöttük aránylag mekkora kereset áll), akkor látjuk, ha tudjuk, hogy a budapesti 200. adófizető 1910-ben 6880 К adót fizetett, míg a kisebb taglétszámú törvényhatósági bizottság révén nyilván a budapestinél alacsonyabb ranghelyű kassai, kolozsvári vagy újvidéki utolsó, legkisebb adójú virilista 1593,1784, ill. 1456 К adó után már tag lehetett a város törvényhatósági bizottságában.

13 Budapesten azonban ez, az élcsoport alsóbb ranghely kategóriáiban elhelyezkedő réteg, jóval magasabb adóalappal is, az adókategóriák a konjunkturális (és inflációs) jövedelmekkel együtt állandóan emelkedő tendenciája mellett az élcsoportot így már csak ritkán, mindössze egy-egy alkalommal és ekkor is csak rövidebb időre tudja elérni. Pontos körülhatárolása a vagyoni viszonyok olyan részletes, személyekig lemenő elemzését kívánja meg, melyet elvégezni itt nem áll módunkban s melyet a 3. tábla csupán az egyes foglalkozási kategóriák tagjainak létszámát megadó adatai nem is képesek kimutatni. Ez a réteg népes és kiterjedt, és sokan vannak benne, akiknek időnként egy-egy nagyobb üzlet vagy megrendelés elégséges ahhoz, hogy az élcsoportba jussanak, ám egy-két gyengébb év vagy az adókategória határösszegének emelkedése márki is ejti őket onnan: helyükbe mindig akad új, az adókategóriák emelkedésével lépést tartani képes tag akár a virilista jegyzék régebbi, akár valamely konjunktúra folytán arra újonnan rákerült tagjai közül. Jól mutatja ezt a háborús viszonyokra jellemző kereskedelmi ágak a virilisták jegyzékén előzőleg nem is igen szerepelt képviselőinek gyors betörése az élcsoportba: 1915—16-ban pl. 2 szénkereskedő, 1917-ben egy konzervárus, 1916—17-ben 3 fakereskedő lép be így, de hasonlóan kerül az élcsoportba egy zsák- és ponyvakereskedő, csokoládé- és gyarmatárukereskedő stb. Ami azt mutatja, hogy szemben az élcsoport a főváros kétségtelenül legnagyobb burzsoáziájának tagjait, legnagyobb finánctőkéseit tartalmazó I. stabilitási csoportjával, a IV. csoportban ugyané rétegnek még kikutatandó okokból csak ide sorolható, ám anyagilag ténylegesen nyilván az I. csoporténál semmivel sem gyengébb egyes elemei mellett az élcsoport már alsóbb szintjein elhelyezkedő, s ott is csak — kivált a háborús viszonyok között — időlegesen megkapaszkodásra alkalmas vagyonalappal rendelkező elemeket is találunk. Ám hangsúlyozni kell: az a 13 A vidéki virilisták adataira Id.: A magyar városok országos kongresszusának iratai П.: A magyar városok statisztikai évkönyve, I. szerk. Thirring Gusztáv, Bp., 1912. 566. lapon közölt táblázatot. 183