Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

a) A stabilitási csoportokat kialakító ismérvek elemzése világossá teszi, hogy a csoportok állománya végül is az élcsoportban lezajló két, ellentétes irányú mozgás eredményeképpen alakult ki. Ennek során egyrészt még 1903 élcsoportjának és 1910 részben még 1903-éval azonos tagokból álló állománya csökken le fokozatosan, egészen a végig megmaradni képes I. csoportig (melynek során először az élcsoportba 1910-ben és utána visszatérni már nem képes 1903. éviek hullanak ki — VI. csoport —), majd fokozatosan további rétegek (II. és III. csoport) — s mely folyamatokkal ellentétben megindul egy ellenkező irányú mozgás: további új évfolyamok folyamatos belépése az élcsoportba. Az újonnan belépettek, megfelelően az e csoportot kialakító ismérveknek, a IV. csoportban fognak elhelyezkedni, annak teszik egyre nagyobb részét. Világos ennélfogva, hogy ha a stabilitás fenti vizsgálata során még csak elvontan kialakított csoportoknak immáron konkrét társadalmi-gazdasági bázisa iránt érdeklődünk, vagyis arra leszünk kíváncsiak, hogy mely vagyonalapok, jövedelmek, foglalkozások biztosították a személy legnagyobb stabilitását, e választ elsősorban e két nagy csoport elemzéséből kaphatjuk meg. b) Előre kell azonban bocsátani, hogy e két fő tendencia kétségtelen megléte, és ebből társadalmi alapjuk joggal feltételezhető bizonyos eltérései ellenére sem szabad mereven feltételeznünk azt, hogy az élcsoportba tartozás stabilitásának bármely foka feltétlen és szoros összefüggésben áll a vizsgált személy vagyoni és foglalkozási viszonyaival és azok alakulásával. Hiszen nyilván kevéssé valószínű, hogy (pl. csak az V. stabilitási csoportban maradva) Haggenmacher Károly, Leipziger Vilmos, Léderer Gusztáv, Stern Ármin, Hatvány Deutsch Károly vagy Ullmann Adolf vagyoni viszonyai az élcsoportból vagy akár a virilisták teljes jegyzékéről való távollétük éveiben is döntően megváltoztak volna — s nem tartjuk valószínűnek azt sem, hogy a VI. csoportban Gregersen Guildbrand 1910 utáni kiesése a cég jelentős hanyatlását mutatná. Sokkal inkább kell feltételeznünk egyes személyek elhalálozását (ami főleg az 1903—1910 között az élcsoportból kiesett személyek nagy részénél s részben a VI. csoport egyes rövidebb életű tagjainál is feltételezhető). Más részük esetében pedig joggal számolhatunk azzal, hogy egyszerűen a választói névjegyzékbe nem vétették fel magukat, amivel az éppen Táfler Kálmán tagságában megfigyelhető több éves hiatus válik megmagyarázhatóvá, és amire a törvényhatósági választásokkal szemben megfigyelhető általános közöny elegendő indítékot is látszik nyújtani. A névjegyzékbe különben magukat felvétető, de az élcsoportból kihullott személyek élcsoportbeli tagságát befolyásoló vagyonváltozásoknál pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a ranghelyet végül is az adó alapján állapították meg, ami még a bevallás őszintesége esetén is természetszerű függvénye volt a nem egyenletes ipari vagy kereskedelmi forgalomnak, járadékosok esetében az osztalékok alakulásának; építési vállalkozóknál ezt erősen befolyásolta és fluktuálóvá tette egy-egy nagyobb objektum megépíttetése, mely egy adott évben jelentősen kiugraszthatta az illető adóját, így a stabilitás szerinti fenti kategóriákat kialakító tényezők közé a vagyoni viszonyok, vagyonalapok valóban (legalábbis az adóösszegnek mint forrásnak már említett korlátai között) objektív változása mellett nem csekély súllyal az illető személynek a várospolitika iránti érdeklődését, annak befolyásolására irányuló, látszólag sokban szubjektív igényét (ám távolabbi perspektívában magát az ezen igényt kialakító, a személy vagy akár egy egész réteg vonatkozásában is már ismét objektív gazdasági-politikai tényezőket) is be kell számítanunk. c) Ám az I. és IV. csoportoknak csupán legjelentősebb foglalkozási kategóriáikban: a kereskedők, gyárosok és bankárok kategóriáiban való, most következő elemzése azt is megmutatja, hogy az esetlegességeket leszámítva is, a két csoport egymástól nemcsak a stabilitás eltérő mértékében különbözik: s hogy (legalábbis részben) maguk ezek az eltérések e csoportok gazdasági-társadalmi alapjának eltérő voltában gyökereznek. Ennek érzékeltetésén kívül e két nagy csoport összehasonlító bemutatása arra is alkalmas lesz, hogy az eddig külön fejezetekben már bemutatott ingatlanbirtokosok és bankárok mellé most kellően megvilágítva oda állítsa a főváros kereskedelmének és iparának legjelentősebb vagyoni alapokkal rendelkező képviselőit is, ezáltal tévén teljessé az élcsoport legstabilabb magvának legfőbb összetevőiről kialakuló képünket. 179