Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917
előnyösebb ranghelyhez jutott virilisták 2 / 3 részét megtaláljuk az e csoport szilárd mag vaként említett 195 személy között (e kategóriának 1 / i részét alkotják), addig azok, akik kétszeres számítás nélkül egyáltalán nem is juthattak volna az élcsoportba, ott alig Y 5 részben tudtak stabilan megkapaszkodni. S mivel tudjuk, hogy az előbbi kategória az adóalap nagysága szerinti évenkénti rangsornak a dolog természeténél fogva első negyedében szokott helyet foglalni, ilyen nagyarányú stabilitásából általában is már eleve a jegyzékek élén állók, tehát leg• nagyobb adóösszegeket fizetők kategóriájának különleges stabilitására következtethetünk — ami különben magában is elég természetes feltevés. 2. A rétegek meglétének, nagyságuknak, élettartamuknak és jellegüknek megállapítása után az élcsoport helyzetét a 8 év évenkénti 1200 virilistájához viszonyítva is meg kell vizsgálnunk. Ezáltal ugyanis legalább fővonalaiban rekonstruálni tudjuk azt az utat, melyen a virilisták 1200 főnyi jegyzékén belül az élcsoport kialakult, ugyanakkor ezáltal képet alkothatunk magunknak az élcsoportból kihullott elemeknek a virilisták tágabb csoportjában lehetséges, gazdasági alapjukra nem kevésbé jellemző megkapaszkodási képességéről. Hivatkozott alaptáblánk végsorait felhasználva s párhuzamosan itt is bemutatva 6. táblánk adatait, a 176. oldalon láthatjuk: Táblázatunkból világosan látjuk, hogy az élcsoport stabilitása e tágabb keretben sokkal nagyobb, mint a csupán 200 adózónak megfelelő csoporton belül: az 1200 virilista jegyzékén legalább 6 évig az 571 személynek már pontosan a fele, 286 fő maradt meg, s e növekedés gyakorlatilag teljes egészében a rövid élettartamú kategóriák rovására történt. E tanulság alapján úgy véltük, helyesen járunk el, ha az élcsoporthoz tartozás merev kritériumát fellazítva, a stabilitás szerinti további csoportosításban már megfelelően figyelembe vesszük a vizsgált személy a virilisták teljes jegyzékének keretei között eltöltött idejét is (s az élcsoport fogalmát ismét kibővítjük, bevonva abba az 1903. év után belőle kihullott 136 személyt is). így tehát második stabilitási kategóriánkban azokat fűzhetjük össze, akik az 1903., 1910—12. évekből legalább három éven át úgy voltak tagjai az élcsoportnak, hogy 1910-től legalább hét éven át az 1200 virilista jegyzékén is szerepeltek. Harmadik stabilitási kategóriánkban tekintet nélkül arra, hogy az élcsoportban mennyi ideig és milyen alapon: egyszeres vagy kétszeres adóbeszámítás alapján fordultak elő, azok sorolhatók, akik legalább 13 éven át voltak tagjai az 1200 virilista csoportjának is. E második, ill. harmadik kategória tagjainak száma 53, ül. 41 fő. A virilisták stabilitás szerinti negyedik csoportja most már félig-meddig magától alakult ki az 1910-től kezdve belépett összes többi személyből (305 fő) — ezen belül azonban külön ötödik kategóriát alakítottunk ki abból a 12 személyből, kik — tekintet nélkül az élcsoporthoz való tartozásuk, vagy akár a teljes jegyzéken való szereplésük időtartamára is — legalább egyszer, akár egyszeres, akár kétszeres beszámítás alapján, de elérték az 1—20. ranghelyet. Joggal tételezhetjük fel ugyanis, hogy ezek mögött az esetek többségében olyan vagyonalapnak kellett állnia, melynek megfelelő időtartamon át történő érvényesülését inkább valamely esetlegesség, mintsem magának a vagyonalapnak természetében rejlő ok akadályozta meg. A hatodik csoportba, tekintet nélkül 1903. évi ranghelyükre, azok az 1903-ban az élcsoportba tartozó személyek kerültek, kik 1910-től kezdve már nem szerepeltek az élcsoport tagjai között, és a virilisták jegyzékén 13 évnél csak rövidebb ideig foglaltak helyet (102 fő). 3. Az egyes stabilitási csoportokat így (immár nemcsak az élcsoportra korlátozódva, hanem a virilisták egész jegyzékét is figyelembe véve) elkülönítvén, kíséreljük meg az e csoportokat végül is kialakító társadalmi mozgás szabályszerűségeinek összefoglalását is : a) A nagyjából ( néhány kiugróan nagy létszámú esztendő kivételével) azonos létszámú élcsoport alapját az 1903. év élcsoportjának és az ennek csökkenésével párhuzamosan 1904— 1910 között az élcsoportba belépett újabb elemeknek 1910-ig megmaradt részei alkotják. Ennek 1910 után már évről évre figyelemmel kísérhető állandó továbbcsökkenésével kapcsolatban (melynek során azonban az 1903. évi rész 1910-ig eljutott maradványai a később bekerülteknél sokkalta stabilabbnak bizonyulnak) elsősorban a már a korábbi években is az 1200 virilista közé tartozó elemekből évente új meg új személyek lépnek be. Az újonnan belépők 175
