Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

folytán bőségben megrekedt feudális maradványok és az ezek által befolyásolt társadalmi értékrendszer hatása alól. Élcsoportunk tagjaiból számosan a kapitalizmus gyors kibontakozásának korában nemességet, az imperializmus korára, a kialakuló monopolkapitalizmus évtizedeire már főnemességet, bárói rangokat szereznek maguknak. Az eddig megemlített egyes nevek jó részénél már utaltunk is erre a körülményre. Összességében és számszerűen vizsgálva e folyamatot, az derül ki, hogy 1867—1918 között élcsoportunk 707 tagjából (kik kb. 630—650 családot reprezentálnak) mintegy százan kaptak nemességet, kb. húszan báróságot — ami az élcsoport létszámának 17%-át jelenti. Ez a % persze nem jellemző az egész 1200-as főnyi virilista csoportra, de kifejezi azt a tényt, hogy élcsoportunk annak a nagyburzsoáziába tartozó elemeit fogja össze, olyan elemeket, melyeknél ráadásul megfigyelhető bizonyos közéleti érdeklődés és szereplési hajlam is. Ez az arány ilyen módon az élcsoportot kialakító módszerünknek is újabb igazolására szolgál. VI. Tanulmányunk első részében egy, a főváros 9 esztendőben 1200 legnagyobb adófizetőjéből kiválasztott élcsoporton keresztül kíséreltük meg bemutatni a fővárosi polgári vagyon eredetét, állagát, összetevőit és az ezt birtokló társadalmi réteg e vagyonokra felépülő, részint egymás közötti, részint e szűk körből kifelé is irányuló főbb összeköttetéseit, kapcsolatait. Az így kialakuló képből azonban hiányzott a mozgás: a tanulmány e részében még nem vizsgáltuk meg azt, hogy e vagyon, legalábbis az adózás tanúsága szerint, mennyi ideig volt képes birtokosát megtartani a polgári társadalom vagyoni hierarchiájának csúcsain, mennyire volt képes birtokosainak kiváltságos helyzetét stabilizálni. E vagyonok birtokosainak az élcsoportban való megmaradási képességét, ill. azon belül ranghelyük stabilitását vizsgálva azonban a helyzetük alapjául szolgáló vagyon stabilitására vonatkozólag is képet nyerhetünk: olyan képet, mely a bevezetésben a forrás értékével kapcsolatban már említett minden jogos (elsősorban a jegyzékbe történt felvételnek az érdekelt tetszésétől függő voltát hangsúlyozó) kifogás ellenére már eleve alkalmasnak látszik arra, hogy e vagyonokról és uraikról az első részben kialakult képünket továbbra is alapjában reálisan egészítse ki. 1. Az első kérdésnek ennek során azt kell tisztáznia, hogy a vizsgált időszakban mennyiben volt stabil e csoportnak, ill. egyes rétegeinek összetétele, vagyis mennyiben alkották e csoportot, ill. annak egyes rétegeit hosszabb ideig ugyanazon személyek, s az esetleges változásokban milyen szabályszerűségek figyelhetők meg. E kérdés vizsgálatát egy itt nem közölt, részletes táblázaton végeztük el. E táblázat maga azt mutatta, hogy 1903-ban, valamint 1910— 1917 között évenként hány új, ott korábban nem szerepelt személy került a főváros első 200-nak megfelelő számú legnagyobb adófizetői közé, másrészt ezek közül ki mikor, mely évben szűnt meg e csoport, ill. az egész 1200 főnyi virilista jegyzék tagjának lenni. E tábla tanulsága szerint az élcsoportban 8 év alatt (az 1910-ig az élcsoportból kiesett 1903. évi tagokat nem számítva) 571 személy fordult meg. Ebből azonban csak 416 jutott be tényleges adója alapján megállapított ranghelyre, 77-en kétszeresen számított adó alapján a csoporton belül a valóságosnál jóval kedvezőbb ranghelyre kaptak besorolást, 78-an viszont egyszeresen számított adóik alapján nem is kerülhettek volna be a csoportba. Mindez tehát egyrészt az e nyolc év alatt a város 200 ténylegesen legtöbb adót fizetője közé — hacsak egyszer egy évre is — bekerült személyek számát 493-ra redukálja, másrészt ezáltal arra enged következtetni, hogy az élcsoport tagsága 8 év alatt legalább egyszer, sőt kis részében kétszer is teljesen kicserélődött. S mivel ez utóbbi tétel e sommás megfogalmazásban nyilvánvalóan nem lehet igaz, — azt kell feltételeznünk, hogy a csoport stabilitás szempontjából rétegekre bomlott, s e rétegek tagsága e 8 esztendő alatt különböző mértékben — egyes rétegek esetén feltehetőleg kettőnél több ízben is — kicserélődött. a) E rétegek megállapításához a következőkben felhasználva említett táblázatunk végsorait, azt vizsgáljuk, hogy az egyes években az élcsoportba újonnan belépett személyek közül kiesettek száma hogyan alakult, és ennek megfelelően az illető évfolyamban belépett személyek csoportja évente hogyan és milyen ütemben apadt le — másképpen megfogalmazva: azt vizsgáljuk, hogy az egyes évek élcsoportja milyen évben belépett tagokból tevődött össze: 173 •