Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
KUMOROVITZ L. BERNÁT: Idősb Erzsébet királyné építkezéseinek történetéhez
Ha csupán a saját használatunkra gyűjtött regesztáról volna szó, sorainkat — kétségek hiányában — vele be is fejezhetnők. Azonban nyilvánossá tétele szempontjából nem ilyen egyszerű a dolog, mert, mint már jeleztük, oklevelünk korábbi magyarázói Erzsébet anyakirályné „birtokai gondviselőjét", illetve óbudai curiája „sáfárját" látták Corrardus mesterben. Ha pedig, mint hisszük, valóban Erzsébet királynénak az építkezéseivel kapcsolatba hozható (egyik) mesterére bukkantunk a káptalannak ebben az oklevelében, az adat egyedüli volta, valamint régészeti és (művészet)történeti jelentősége miatt, értelmezésünket — több vonatkozásban is szilárdabb alapokra kell fektetnünk. Legfontosabb közülük az oklevél második mondatában olvasható három szónak, a „magistri. . ., procuratoris operum"-nak, különösen pedig az utolsónak: az „operum"-nak oklevelünkbeli jelentéstartalmának a megállapítása. (1.) Forcellini Lexicona szerint az opus (п.), mű, alkotás, elsődlegesen bármilyen munkának, cselekvésnek a (szellemi, erkölcsi vagy fizikai) végterméke, s mint ilyen különbözik az opera-tói (f.), amely magát a tevékenységet, akciót jelenti, melynek eredménye az opus, a mű vagy műalkotás. De jelentheti mind a kettőt is. Majd így folytatja: „Opus usurpatur de quocunque aedificio", vagyis az opus szó bármilyen építményt, épületet (is) jelenthet. 35 Ennek a szónak a római építészet forrásaiban való használatát A. W. Buren dolgozta fel, és foglalta össze jól áttekinthető formában. 36 Szerinte az opus 1. egy épületre, mint teljes egészére, vagy 2. egy épület valamely homogén részére vonatkozik, tehát nem építési módot, technikát, hanem mindig kész objektumot jelent, s azért konkrét és nem absztrakt fogalmat takar. Különösen Vitruvius kedveli. 37 Nála több mint 160 esetben fordul elő, s még mellékjelentésében, jelzővel ellátva (pl. opus terrénum, opus ordine structum, opus figlinum), vagy többes számú alakjában (pl. intestina opera, corinthiorum et ionicorum operum, signinis operibus), valamint az ex és az in praepositióval összekapcsolva (pl. ex intestino opere aut albario, ex opere signino ; in opere) is mindig kész művet, építményt, épületet jelöl. 38 Frontinus 39 csak abban tér el Vitruviustól, hogy az opus mellett nem használja az ex praepositiót, hanem csak a puszta ablativust (pl. opere arcuato, opere subterraneo, opere supra terram), mint más konkrét tartalmú kifejezésekkel kapcsolatos konstrukciót. 40 Nála az opera publica: középületek és nem közmunkák. 41 Később azonban a kifejezés tartalma ilyen értelemben is bővül (pl. opus metallicum, bányákban végeztetett kényszermunka 42 ). A római kori epigraphiában sem más a helyzet, avval a különbséggel, hogy ott az opus-пак genitivusszal való összekapcsolása a körülírás, a jellemzés céljait szolgálja (pl. opus theatri, opus quadrigae, opus cochliae). 43 Az építészet köréből kilépve az opus szó a vele kapcsolatos birodalmi jogszabályokban is helyet kap, például a Digestában az „operis növi nuntiatio" intézményében, 44 melynél fogva bárki vétót emelhet (opus novum nuntio 45 ) a mások által megkezdett építkezés ellen, hogy vele a számára károsnak mutatkozó munka folytatását vagy befejezését megakadályozza. 35 Forcellini, E. : Totius latinitatis lexicon, s. v. Opus. 36 Paulys Real-Encyclopedie der classischen Altertumswissenschaft (a továbbiakban: RealEncyclopedie). 35. (1939) 819. col. s. v. Opus. 37 Vitruvius Pollio veronai származású római építész-író. Caesar és Augustus idejében „De architecture libri decern" с. (s Augustus császárnak ajánlott) műszaki jellegű művét i. e. 16. és 13. között írta. (Ókori Lexicon s. v. Vitruvius.) 38 Real-Encyclopedie i. köt. 820. col. — Buren szerint az opus spicatum-, quadratum-féle formának a régészetben való használata nem ajánlatos. (Uo. 823. col.) 39 Frontinus, Sextus Iulius (40—105. k.). Híres munkája: Liber de aquis (aquae ductibus) urbis Romae. (70-ben praetor urbánus, 75 és 78 között Britanniában és Germániában harcol, 97-ben curator aquarum.) (Ókori Lexicon s. v. Frontinus.) 40 Real-Encyclopedie i. köt. 820. col. 41 Uo. 826. col. 42 Uo. 828. col. 43 Uo. 820. col. 44 Uo. 558. col. A. Berger. 45 Uo. 565. col. 15
