Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

VÖRÖS KÁROLY BUDAPEST LEGNAGYOBB ADÓFIZETŐI 1903—1917* (Adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában I.) Tanulmányunk Budapest 1903., ill. 1910—1917. évi legnagyobb adófizetőinek élcsoportját vizsgálja azzal a céllal, hogy ennek eredményeképpen konkréten megismerjük egyrészt azokat a gazdasági tényezőket, melyek a kialakuló monopolkapitalizmus első évtizedében a budapesti tőkésvagyon legjelentősebb összetevőinek bizonyultak — másrészt a polgári társadalomnak azt a rétegét, mely az így kialakult vagyon birtokában Budapestnek (és ezáltal nagy részben az egész Magyarországnak is) gazdasági életében ez években a vezető szerepet játszotta ; — s végül azt, hogy e réteg a kor budapesti várospolitikájára hogyan és milyen befolyást gyakorolt. I. Vizsgálatunk alapját a főváros legnagyobb egyenes állami adót

1 fizetőiről hivatalosan összeállított 1903., ill. 1910—1917. évi jegyzékek alkotják. E jegyzékek az arra az évre megállapított adóösszeg nagyságrendjében egyenként sorolják fel a főváros 1200 legnagyobb adózóját, nevén kívül mindegyiknek megadva foglalkozását, ill. — mint azt még látni fogjuk — inkább csupán azt a minőséget, melyben az adót fizette, valamint a kerületet, melyben adóalapja után adózott, továbbá a megállapított adó konkrét összegét és végül azt a körülményt, ha az illető adózó a jegyzéken elfoglalt ranghelyéhez (élve az adózók egyes, elsősorban értelmiségi szakképzettséggel rendelkező kategóriái számára törvényesen biztosított kedvezménynyel) a megállapított adóösszeg kétszeres beszámításával jutott. * Módszertani kísérlet és előmunkálat egy nagyobb tanulmányhoz. 1 E korban Magyarországon 12, ül. 16 adónem tartozott az állami egyenesadók körébe: földadó, házadó, kereseti adó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója (üzleti adó), tőkekamat és járadékadó, általános jövedelmi pótadó, bányaadó, nyereményadó, szállítási adó, fegyver- és vadászati adó, hadmentességi díj, országos betegápolási pótadó — a házadót azonban két, szinte külön adófajta teszi ki : a házosztályadó és a házbéradó, s az I—

IV. osztályú kereseti adók is szinte külön adóknak tekinthetők, lévén közülük az I. osztályú a munkás és legkisebb iparos, a III. osztályú a nagyobb iparosok, gyárosok, kereskedők, orvosok, ügyvédek, szabad foglalkozásúak, a IV. osztályú általában a fix fizetésesek adója. A II. osztályú kereseti adó tulajdonképpen minden kereseti adóra még külön ráépül, mint a személyes tevékenység megadóztatása. — Virilistáink a jegyzékekben feltüntetett adója e 16 adó bármelyikéből, illetve azok bármilyen arányú kombinációjából összeállhatott, így a csak sommásan megadott adóösszegekből azok összetevőinek teljes ismerete nélkül a vagyonalapot még megközelítően sem lehet megállapítani. Ehhez azonban még a foglalkozást, illetve általában az adókivetés alapjául szolgáló tevékenységet megjelölő rovat sem ad támpontot, mivel nem tudhatjuk, hogy az itt megnevezett mellett még milyen további vagyonalapok álltak az illető rendelkezésére. S végül hozzájárulván ehhez a Magyarországon éppen az adókulcsok nagysága következtében katasztrofálisan leromlott adómorál, könnyen látható, hogy virilistáink adóösszege további, az illető összegszerű vagyonára vonatkoztatott következtetésekre támpontot nem ad. — Az adórendszer hibáiról lásd: Hegedűs Lórándnak, a GYOSZ kiadásában 1906-ban megjelent Adórendszerünk betegségei (egyenesadók) с, a problémát világosan előadó munkáját. 10 Tanulmányok Budapest múltjából 145