Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
RÓZSA MIKLÓS: Pest-budai céhen kívüli felszabadítólevelek a XIX. század első feléből
A céhszabályoknak és a városi statútumoknak a tanulási időre vonatkozó rendelkezéseit, és azt a rendelkezést, hogy a tanulási idő eltöltését okirattal igazolni kell, a németországi kézműves viszonyokat szabályozó, 1731. évi német-római birodalmi kézművestörvény 4 is átvette, minek folytán e rendelkezések a törvény hatálya által érintett területeken általánosan ható rendelkezésekké váltak. E törvény és ennek alapján a Bécs, Alsó- és Felső-Ausztria részére 1732-ben kiadott kézművespátens szerint 5 a tanulóéveket szabályosan eltöltő inasnak minden iparban tanulólevelet (Lehrbrief) kellett kiállítani. A tanulólevelet nem szabad összetéveszteni a kézművesek életében ugyancsak jelentős okirattal, a „Kundschaft"-tál. Ezt — az említett birodalmi kézművestörvénnyel előírt szöveggel kiállítva — a céh a vándorútra induló mesterlegénynek egy-egy mesternél eltöltött, munkaidőről és ez alatti erkölcsi magatartásáról adta. Ez az okirat szolgált annak igazolására, hogy tulajdonosa szabályszerű vándorúton levő mesterlegény. A XVIII. század elején a nyugati városokban a céhes ipar egyre jobban visszafejlődött. Nem egy céhes ipari tevékenység tekintetében megnyílt a lehetőség annak céhen kívüli űzésére, ugyanakkor elszaporodtak azok a tevékenységek, amelyek semelyik céhhez sem tartoznak, s hatósági engedély alapján folytathatók. Szakmai ismeretek azonban ezekhez is szükségesek voltak, s ezért ezeket is tanulni kellett. Ezekre az iparokra nézve azonban általános szabályok tanulóidőt nem írnak elő. 6 Ennek ellenére az inasfelszabadítás ezeknél is meghonosodott, az inasidő eltöltéséről az ilyen ipar űzője is kapott okiratot, ez azonban a céhes iparoknál rendszeresített Lehrbrief-fel szemben a Freysprechungsurkunde, Lehrzeugniss elnevezést viselte. 7 A birodalmi kézművestörvény hatálybalépésekor, s az egész XVIII. században Magyarországon egységes iparjogi szabályozás nem volt. Némely, törvényben szabályozott részletkérdéstől eltekintve az ipar rendjét a céhszabályokban és városi szabályrendeletekben találjuk. Az életviszonyok változása, a technika fejlődése, a kézművesség ágainak szaporodása folytán szükségessé vált újabb szabályokat a Helytartótanács a városoknak és megyéknek küldött rendeletek és elvi határozatok kibocsátásával oldotta meg. A 3104/1805 sz. helytartótanácsi rendelettel kiadott ideiglenes céhszabályzat és a 7262/1813 sz. rendelettel a céhek új szabályainak megállapításához vezérfonalul kiadott Közönséges Czéhbeli Czikkelyek 8 szerinti szabályok csak a céhes iparokat űzők ipari viszonyait rendezték. Ezekben megtaláljuk a céhes iparokban szükséges szakmai ismeretek elsajátítására, megtanulására, a tanulási időre, és ennek megszűntére, valamint a megszűnés módjára vonatkozó szabályokat. Ugyanakkor működött Magyarországon nem egy olyan iparos, aki nem tartozott céhbe, mégpedig vagy azért nem, mert működési helyén céh nem volt, vagy azért, mert olyan tevékenységet folytatott, amelynek céhe egyáltalában nem volt, vagy azért, mert nem a lakosság, hanem saját urasága részére termelt. 9 Egy-két elszórt adattól eltekintve nem volt ismeretes, hogy azok a kérdések, amelyeket a céhes iparok tekintetében a céhszabályok szabályoznak, így az ipar elsajátítása, megtanulása, a tanulási idő tartama és megszűnése, a céhen kívüli iparok vagy az iparrá csak később nyil4 Wissel, R. : Des alten Handwerks Recht und Gewonheit. I — II. Berlin, 1929. I. 554. 6 A pátenst idézi: Gutkas, К.: Stadtansichten aus Handwerksattestaten des 18. Jahrhunderts^ Historisches Jahrbuch der Stadt Linz 1958. 227—248. 6 Kopetz, G. : Allgemeine österreichische Gewerbs-Gesetzkunde, oder systematische Darstellung der gesetzlichen Verfassung der Manufacture und Handelsgewerben in den deutschen, böhmischen, galizischen, italienischen und ungarischen Provinzen des österreichischen Kaiserstaates. I —IL Wien,. 1829. I. 278. 7 Kopetz, G. : Allgemeine österreichische Gewerbs-Gesetzkunde, stb. I —IL Wien, 1829. I. 108. 8 A' Magyar Országi Mester-Egyesületeket, vagy Czéheket illető Közönséges Czikkelyek. Továbbiakban: Közönséges Czéhbeli Czikkelyek. — L. : Kassics I. : A' Magyar Országi Mester-Embereket, ezeknek legényeit és tanítványait, nem különben a' Mester-Czéheket illető Kegyelmes Királyi Rendeléseknek Kivonatai. Bécs, 1835. 99. és 130. 9 Kopetz, G. : Allgemeine österreichische Gewerbs-Gesetzkunde stb. I— II. Wien, 1829. L 501—503. 134
