Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
KUMOROVITZ L. BERNÁT: Idősb Erzsébet királyné építkezéseinek történetéhez
fogását élvezik, s időnként újabb meg újabb adományaiban részesülnek.'1 így 1380. ápr. 6-án kelt végrendeletéből tudjuk, hogy az óbudai Szent Péter-prépostság építkezéseire (ad opus ecclesie beati Petri apostoli de Veteribuda 22 ) 300, a beregszászi Szűz Mária-egyház építésére (ad opus claustri beaté virginis de Lumprehzaza) 500 forintot, a lippai Szent Lajos-egyház részére pedig egy aranykelyhet adományozott azzal, hogy amennyiben hagyatékából készpénz nem maradna, azt az ezüstneműjét (vasa argentea) kell értékesíteni erre a szándékára, melyet kincstárában őriznek, mennyisége pedig körülbelül 715 márka. 23 A végrendelet ezenkívül egy — helyét tekintve eddig még nem tisztázott „felső" kápolnájáról (egyházi ruhák, kelyhek — in capella superiori) is megemlékezik, amely bizonyára a XIV. század második felében épülhetett, 24 és minden valószínűség szerint egyik utolsó befejezett építkezésének tekinthető a klarisszák óbudai kolostorában emelt Krisztus teste kápolnája, melyet temetkezése helyéül is szánt. 25 Az 1380-ban még be nem fejezettek közé kell számítanunk az aracsai monostor építését, amelyre (ad opus claustri de Aracha), ha életében már nem sikerülne befejezni, 500 forintot hagyományoz. 26 Természetesen ezen nagyrészt egyházi jellegű építkezései mellett állandó építő, átalakító és karbantartó munka folyhatott curiájában: az óbudai várban és tartozékaiban. A végrendelet záró részében a királyné fia védelmébe ajánlja servitorait: ne hallgasson semmiféle ellenük irányuló rágalmazásra, mert Istentől kapott bölcsessége birtokában mindig jól tudta, mit kell cselekednie, familiárisai közül kit milyen tisztséggel kell megbíznia ; s akiben megbízott, érdemeseknek is bizonyultak bizalmára. 27 Érdekes, hogy leginkább kincstárnokát félti, aki — szolgálatában — bizonyára sok ellenséget szerzett magának. 24 Ez érthető is: a királyné curiájának ő volt egyik legfontosabb embere, főleg neki kellett az udvartartás anyagi bázisát biztosítania, s úrnője rendkívüli kiadásairól, mint amilyenek például a nagyarányú építkezések is voltak, pénzügyi fedezetről gondoskodnia. A végrendelet említett mondatának olvasásakor önként felmerül az a kérdés is, hogy a királyné maga vezette-e építkezéseit, s kik voltak építészei, szakemberei. Bár végrendelete udvarának a személyi összetételébe is bepillantást nyújt, az ott szereplők között nem találkozunk ilyennel. 29 Ma már tudjuk, hogy I. Lajos király egyik budai építésze a lapicida, murator stb. néven emlegetett János mester volt.•• Korábbi szakirodalmunk a XIV. század 60—70-es éveiben tartotta nyilván, nekünk azonban sikerült működését több mint egy évtizeddel hátrább hozni. 31 Esetében az az érdekes, hogy Buda város tekintélyes polgára és nem a királyi curia familiárisa. 32 Ez a körülmény irányította figyelmünket arra, hogy Erzsébet anyakirályné építkezéseiben érdekelt mestereit is ne udvara familiárisai, hanem a polgárság kötőben ke21 Bossányi : i. m. II. passim. — В. Szabó : Óbuda passim. 22 Az óbudai Szent Péter-prépostságra vonatkozó XV. és XVI. századi adatokra egy későbbi alkalommal még visszatérünk. 23 O.L. Dl. 6692. — Fejér: CD. IX. 5. 400. s к. — В. Szabó : Óbuda 90. (89. reg.) 24 Jankovich M. : Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye. Budapest Régiségei XIX. (1959) 77—78. 25 Primo et principaliter sepulturam elegimus in capella Corporis Christi in claustro beaté virginis de Veteribuda... habita... 26 Item ad opus claustri de Aracha, si vita nobis comité perfici non poterit... 27 Item petimus... regem nostrum filium amantissimum, imo committimus, ut servitores nostros quoslibet, in quibuscunque nostris servitiis constitutos, specialiter thesaurarium nostros ad oblocutionem et sinistram informationem quorumcunque impedire ac molestare non velit eo, quod ex prudentia per altissimum nobis concessa scivimus quid fuit faciendum et quos ex nostris familiaribus in officio nostro quocunque constituimus, quia fidelia et grata nobis exhibuerunt servitia, nee etiam ipse dominus rex honorem eorundem nostrorum familiarium, qui merentur, ab eisdem velit auferre. 28 Ld. a 27. jegyzetet. 29 Udvarára vonatkozólag olv. : Dabrowski, J. : Elzbieta Lokietkówna. Rozprawy Akademii umijetnosci. Wydzias Hisztorycznofllozoficzny. Ser. IL Tom. XXXII. Krakow 1914. 315—322. Dabrowski adatait kiegészítettük s más témával kapcsolatban közzé is óhajtjuk még tenni. 30 Kumorovitz : Várkápolna 138., 72., 74., 75. és 76. jegyzet. 31 Uo. 118. 32 magister Iohannes murator ventrosus concivis noster. Uo. 72. jegyzet.