Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780
német kalaposok 20, csizmadiák 111, cipészek 247. A papirosiparban: könyvkötők 11. Az élelmezési iparban: molnárok 68, pékek 60, mézeskalácsosok 12, mészárosok 46. A vegyiparban: szappanfőzők 15. Az építőiparban: kőművesek 52, ácsok 101, üvegesek 13. A vendéglősiparban: vendéglősök 120, kávéfőzők 20. Ezekből az adatokból az állapítható meg, hogy 1780 körül Pesten a vas- és fémipar, a fonó-szövőipar, a ruházati ipar, az élelmezési ipar volt a legfejlettebb ; aránylag fejlett volt még a bőripar, az építőipar és a faipar. A finomabb, fejlettebb technikájú iparágakban rendszerint kicsi volt a létszám: a szerkovácsok 3, a reszelővágók 2, késesek 6, tűkészítők 7, faesztergályosok 8, gombkötők 5, rajzszerkészítők 1, bőröndösök 7, aranyhímzők 2, paszományosok 3, selyemfestők 1, posztófestők 5, kárpitosok 2, paplankészítők 2, kesztyűsök 8, cukrászok 3, csokoládékészítők 2, sajtosok 2, tükörkészítők 3 fővel voltak csak képviselve. Ezeknek az iparágaknak a kifejlődéséhez igényes és gazdag vevőközönség is kellett volna, amely ekkor még Pesten hiányzott. A luxusipar számára sem volt még elég kedvező a talaj ebben a korban. Ezeknek az iparágaknak a termékei kellő minőség esetén kiviteli cikkekké is válhattak volna. A fenti iparágak közül a legtöbb a nagyipar (manufaktúra) kifejlődésére is alkalmas volt. A város ipari fejlődésének gyengeségét mutatja, hogy épp az ilyen iparágak tartoztak a legkisebb létszámú szakmák közé. 193 Ennek ellenére sem állítható az, hogy Pesten az 1770-es, 1780-as években teljesen hiányzott volna olyan kézművesipar, amelyből kellő állami segítséggel — mint Ausztriában — nagyipari fejlődést lehetett volna megindítani. Elsősorban a szövő-fonóiparban, a bőriparban és a ruházati ipar egyes ágaiban rejlettek bizonyos lehetőségek. A bécsi udvar gazdasági politikája azonban — amint ezt kifejtettük — nem viselte szívén azt, hogy Magyarországon, így Pesten is, a gyáripar fejlődésének útját egyengesse. Az állami támogatás hiányában, a tőkeszegénység miatt — így Pesten II. József koráig — manufaktúra alig alakult, összesen három ilyen manufaktúráról van tudomásunk, mégpedig az 1770-es években fennállt Okenfusz-féle harisnya- és gyapjúüzemről, a Kemnitzer-féle bőrgyártó üzemről és az 1777-ben megalakult Valero-féle selyemmanufaktúráról. A szövőiparból és a bőriparból, amelyek Pest leginkább fejlődőképes iparágai voltak, megfelelő állami segítséggel, támogatással több tőkés jellegű üzem is kinőhetett volna, hiszen a fenti üzemek teljesen állami támogatás nélkül jöttek létre. Ehhez azonban legalább az kellett .volna, hogy a fentemlített iparágak céhes kötelékeit fellazítsák, s fejlődésükre, elterjedésükre a céhen kívül is lehetőséget nyújtsanak. • Tanulmányunkban megkíséreltük azt, hogy a török uralom után újjátelepült és újjáépült Pest városának céheiről és kézművesiparáról az egykorú forrásanyag alapján részletes, az ipari fejlődés lényeges kérdéseit is kidomborító beszámolót adjunk. A tanulmány csak 1780-ig foglalkozott ezzel a kérdéssel, II. József céhreformjait már nem vizsgálta meg. Bár kutatásaink csak egy város ipari fejlődésére terjedtek ki, a helyi fejlődés megvilágításán túl az országos fejlődés egyes jelenségeire is hasznos adatokat szolgáltathatnak. Pest városa ugyanis már a XVIII. században központi helyet foglalt el a magyarországi iparfejlődésben, a kormányzat is különös figyelmet szentelt a város gazdasági problémáinak. Ennek következtében Pest városa ipari fejlődésével kapcsolatban az országos fejlődés legfontosabb jellegzetességei is megvilágíthatok. Munkánk során általában arra törekedtünk, hogy Pest ipari fejlődését az országos, illetve több esetben az európai fejlődéssel is összhangba hozzuk, s azt, ami a helyi fejlődésben általános és törvényszerű, kidomborítsuk. Kutatásainkban komoly nehézséget okozott az, hogy a hazai kézművesipar története még meglehetősen feldolgozatlan. A külföldi irodalom analógiák felállítására a hazai történeti irodalomnál több esetben alkalmasabbnak bizonyult. Láttuk, hogy Pest városának ipari fejlődését — a hódoltsági részek más városaihoz hasonlóan — döntően befolyásolta a XVIII. század idején a török pusztítás szomorú hagyatéka. 193 Thirring G. : i. m. 159—160. 106