Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Seenger Ervin: III. Az Újkori Osztály – Kiscelli Múzeum – története 31-41

III. AZ ÚJKORI OSZTÁLY — KISCELLI MÚZEUM — TÖRTENETE A múzeum története, a Budapesti Történeti Múzeum egészének keletkezéstörténetével szorosan összefügg. 1934-ig tulajdonképpen nem beszélhetünk a Budapesti Történeti Múzeum külön osztályairól, hanem mint a múzeum akkori neve is mutatja: Fővárosi Múzeumról, majd Budapest Székesfőváros Történeti Múzeumáról, mint heterogén műtárgycsoportok gyűjtőfogalmáról kell szólnunk A Fővárosi Múzeum alapját — mint a régészeti osztályok előbbiekben már ismertetett történetéből kitűnik — az aquincumi ásatások képezték. A régészeti anyaggyűjtés mellett az egyéb várostörténeti dokumentumok gyűjtésének alapját veti meg 1887-ben Lanfranconi Enea, olasz származású mérnök, azzal, hogy városképgyűjteményének 332 darabból álló, budapesti tárgyú részlegét a fővárosnak ajándékozza. A gyűjtemény túlnyomó része metszet (látképek, térképek), és L. Rohbock néhány ecsetrajza. Az első és második „kötet"-ben találjuk Buda legrégibb ismert látképét: M. Wolgemut fametszetét, amely 1493-ban H. Schedel Világkrónikájában jelent meg, a Braun—Hogenberg-féle földrajzi műben megjelent rézmetszetű látképet Budáról (1572), J. Sibmacher vedutáit, Zimmermann, Merian, Nypoort látképeit, hogy csak a jelentősebbeket említsük a visszafoglalás előtti korból. Az 1684. és 1686. évi ostromképek fontosabb lapjainak mesterei Hallart, R. Hoghe, ifj. Merian. A Lanfranconi-gyűjtemény harmadik csoportja az 1686—• 1830 között megjelent látképeket tartalmazza, köztük a Gelinek-féle vízfestmény alapján készült Tischler-rézkarc igen ritka példányával, amely a magyar korona Bécsből Budára érkezését ábrázolja 1790-ben. Ebben a csoportban vannak Kunike litográfiái is J. Alt rajzairól. A IV. csoportban találjuk Vasquez térképsorozatát (1837), Kuwasseg aquatintáit és Th. Glatz néhány tollrajzát, amelyek közül ipartörténetileg igen értékes az óbudai hajógyár dokkjáról készült ábrázolás. Az V. csoportban R. Alt 1845-ben megjelent harminckétlapos látképsorozata volt, néhány életkép az 1840-es évekből, végül Buda 1849. évi visszafoglalásának egyik jelenete és térképe. A szabadságharc egyéb ábrázolásai, valamint a fent említett Rohbockféle veduták a VI. „kötet"-ben pótlékként szerepeltek. A Lanfranconi-gyűjtemény külön hat csoportban való kezelése sem történetileg, sem múzeológiailag nem volt indokolt, ezért azt 1900-ban tanácsi határozat alapján a múzeum gyűjteményébe olvasztották (1899-ig a Fővárosi Levéltárban tárolták). 1899-ben a múzeum előtörténetének új fázisa kezdődik, a gyűjteményt ugyanis az 1885. évi Országos Kiállítás képzőművészeti pavilonjában helyezik el. A múzeum gyűjteménye ekkor már magában foglalja az ezredévi kiállítás fővárosi pavilonjában kiállított tárgyakat, amelyek zömében igen értékes makettek (királyi palota terve, városrészletek, Bazilika), tervrajzok, térképek és néhány képzőművészeti alkotás, köztük Benczúr „Buda visszafoglalásáéval. Toldy László főlevéltárnok 291 darabból álló fényképgyűjteményének 31