Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Nagy Lajos: A Víziváros XVII. század végi topográfiája = Die Topographie der Wasserstadt zum Ausgang des 17. Jahrhundert 181 -249

E településrész egysége a török uralom alól való felszabadulás után még teljesen nyilvánvaló volt. A vári és a vízivárosi település növekedése során a felszabadulás utáni években a két települést igazgatási negyedekre, fertályokra osztották. A fertályokról az első kimutatás 1689-ből maradt fenn.

44 A kimutatást a kiadott polgárlevelek számáról készítették: 19 burger zödl aus dem Radt haus 8 aus dem wiener Viertl 7 aus dem untern Vürtl in der Wasser statt 3 aus dem herrn gassen vürtl 4 in dem untern vürtl, seint 4 nit gelest in obern wasser vürtl seint auch 4 nit gelest Eszerint tehát a Vízivárosban két fertály volt, s ezek közül a felső felel meg a Szent Péter-templom körüli településnek. Valószínűleg azonos ez a két fertály az Evlia Cselebi által említett Tujgun-basa és Szulejman-basa városrészekkel. A törökkori Szulejman-basa városrész volt a felső Víziváros.

45 A de la Vigne térképen a mai Szilágyi Dezső térnél, a Fő utcára merőleges rövid fal, melynek a végén két kis torony van,

46 nem lehetett a két törökkori városrészt elválasztó fal, mert nem valószínű, hogy a törökök a város forgalmas piacterét vágták volna ketté fallal, s ha mégis erődítési célokat szolgáló fal lett volna, a felszabadulás utáni erődítési munkák során, amikor éppen probléma volt a sáncnak a Dunához való levezetése, egész biztos, hogy felhasználták, s a többi térképen is ábrázolták volna. S ha itt ilyen fal van, akkor pontosan a Vízivárosnak ezen a részén 1690. előtt nem tervezik erődítési célból: sánckészítés miatt a házak lebontását, s a lakosság sem vállalkozik arra, hogy a piacteret itt alakítsa ki. Mindenesetre ezt a kérdést csak egy ásatás tudná véglegesen eldönteni. A vízivárosi alsó fertály északi határa a felszabadulás után a mai Markovits Iván utca volt. Az 1695. évi összeírás készítője azonban, amikor a Kakaskaputól kiindulva a Fő utca keleti oldalán haladva elérkezett a mai Fő utca 7. sz. telken állott vízműig (Wasserkunst), s fordult visszafelé a Fő utca nyugati oldalán levő telkek összeírására, a mai Corvin térnél, amely a kapucinus kolostorhoz tartozó terület volt, nem ment tovább észak felé, hanem végigjárva a vízivárosi alsó fertály utcáit, mérte fel és írta össze a lakott vagy értékesítésre alkalmas telkeket, s ezt befejezve folytatta csak tovább a Fő utca nyugati oldalán levő telkek összeírását. A Fő utca keleti oldalán az unterer Jahrmarckot és a mai Szilágyi Dezső tér déli végén levő mészárszékek kis utcáját elhagyva a Fischmarckig 10 telket írt össze, s ezeknek a telkeknek egyikén-másikán nemcsak mit schlechten zeüg épített házakat talált, hanem noch etwas von alten mauren. A halpiactól tovább menve a vízműig az összeírt 9 telek közül kettőn noch etwas wenig von fundamenten, s egy telken régi falakat jegyzett fel. A Fő utca keleti oldalának ez a szakasza tehát, akár a telkek számát, akár a telkek méreteit, akár a rajtuk álló épületeket tekintjük, teljesen eltérő a felső-vízivárosi Fő utca-szakasz telekviszonyaitól, s ezeket a telkeket nem a szegényebb telepesek, hanem a tehetősebb budai polgárok (sörfőző, vendéglős, fürdős, kereskedő, mészáros, bognár, puskaműves, tímár, csizmadia, kötélgyártó) szerezték meg maguknak. Az összeírásnak, tehát a településnek a déli határa a mai Fő utca 3—5. számú házak helyén levő vízmű volt. Ennek a vízműnek a működésére az első adat 1501-ből való. XVIII. századi elnevezése „Königliche städtische grosse Wasserkunst". Nyomószivattyús vízmű volt, taposómalom-meghajtással.

47 1685-ben ennek a vízműnek a biztosítására a Vár vízikapujától a Dunáig a törökök erős falat építettek, s azt még előtte cölöpsorral is megerősí44 Főv. Lt. Budai Tanácsülési Jegyzőkönyv 1689. január 26. (Fol. 25.) 45 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai, 1660—1664. Bp. 1904, I. 245. — Fekete L. : i. m. 91. — Károlyi Á.—

Wellmann I. : i. m. 173. 46 De la Vigne anno MDCLXXXVI. — Károlyi Á.—

Wellmann I. : i. m. 173. 47 Zolnay L. : Buda középkori vízművei. Történelmi Szemle, 1961. 37. 195