Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83
tett principes-t illeti, 1061-ben I. Bélát és Géza herceget, 171 1066-ban pedig Salamon királyt és Gézát 172 kellene velük azonosítanunk. A dispositióba hajló narratióban Ottó ispán elmondja, hogy a Kapós folyó közelében lévő Szent Jakab-hegyen volt egy — az említett szent tiszteletére épült, de régisége és gondozatlansága miatt már elhagyatott templom, azért az ott élő népet máshová telepítve, ezt (a templomot) s a körülötte fekvő földet szerezte meg uraitól monostora helyéül, templomául és központi birtokául. 173 E részben meg kell jegyeznünk, hogy az alapító elbeszélése teljesen fedi a valóságot: oklevelünk e nyomán a Kaposvár Város Tanácsa VB. kezdeményezésére és támogatásával 1960-ban a Nagy Emese által folytatott ásatások máris bebizonyították, hogy a kolostor XI. századi templomát másodlagosan felhasznált római téglaanyagból építették, a terület X— XI. századi lakosságát pedig kerámiai leletek és sírok igazolják. 174 Oklevelünknek legfontosabb része a dispositiója, mely a monostornak juttatott birtokokat, szolga-mansióit és egyéb gazdasági felszerelését tartalmazza. Mivel az oklevelet teljes szövegében már leközöltük, regesztájának összeállításától most eltekintünk. Csak annyit jegyzünk meg itt róla, hogy a zselicszentjakabi monostor 26 megnevezett helyen, zömében a Zselicségben és az Ormánságban, továbbá a Rába és a Duna mentén, valamint Biharban (vagy a Fejér megyei Bihar faluban?) nagy vagyonhoz jutott általa. Történeti, földrajzi, gazdasági és társadalomtörténeti, nemkülönben nyelvészeti szempontból való feldolgozása különleges felkészültséget és még igen komoly kutatómunkát igénylő feladat, amely azonban nemcsak a Zselicség és Ormánság településtörténetébe, hanem a magyar feudalizmus korai alakulásába is értékes betekintést nyújthat. 175 E mellett az 1061-es alapítólevélből s a hozzákapcsolódó XIV. és XV. századi patronátusi perből egy igen érdekes, eddig azonban még fel nem vetett probléma rajzolódik ki előttünk: a nemzetségi monostorok problémája. Mert ezt a közel 80 kolostorunkat ma már csak statikusan, mint csupán egy-két szerzetessel tengődő családi monostort tartjuk nyilván, noha nem is egy közölük, például a százdi vagy a csatári a zselicihez hasonló terjedelmű, (ha nem nagyobb) vagyonnal kezdte el működését. Véleményünk szerint optikai csalódással van itt dolgunk, mert úgyszólván valamennyi ugyanazt az utat járta meg a XII. és XIII. század írástalan korszakában, mint a zselici a XIV. és XV. században. Vagy világosabban: ezek a monostorok annak a XII. századi szekularizációs folyamatnak ma már néma tanúi, amely a világi és az egyházi nagybirtok között a poli171 Vagyis az oklevelet T. Béla uralkodása idejében állították ki. Pauler : i. m. I. 105—112. 172 Akkor már Salamon uralkodott, s 1064-től 1071-ig békében élt Géza herceggel. Pauler : i. m. I. 113—127. 173 L. az oklevélben. 174 Nagy Emese az ásatás vezetője és eredményeinek tudományos feldolgozója erről a következő szíves közléssel szolgált nekünk : „Az első két év kutatásai alapján megállapítható volt, hogy a dombhát tetején két egymástól teljesen független épületegyüttes áll : a dombhát északi végén ma is magasan fennálló falak egy nyolcszögű kis kápolna hajójának oldalfalai ; ettől délre, távolabb, teljesen külön áll a kolostor. A kolostor épületegyüttesének északi oldalán álló, komoly méretű és igen érdekes alaprajzi megoldású templomot másodlagosan felhasznált római téglaanyagból építették a XI. században, s fennállása idején többször átépítették. Faragott középkori kőanyagában XI. és XII. századi igen qualitásos román töredékek és a XIV. század végéről származó gótikus építészeti tagozatok vannak. Bár a kutatások jelenlegi stádiumában eredeti római falak még nem kerültek elő, másodlagosan felhasznált római téglákon kívül római faragványok, kerámiai anyag és elég sok római pénz igazolja, hogy az építőanyagot nem távolabbról hozták ide, hanem a helyszínen használt falazóanyagot használták fel az építkezéshez. Ugyanitt korábbi, bronzkori település nyomai is mutatkoznak. A terület X— XI. századi lakottságát igazolják az e korból származó kerámiai leletek és két szláv típusú hajkarikával datált sír. Az első évi tájékozódó kutatás eredményei alapján feltehető, hogy a kolostor lakóépületeinek feltárása során a korábbi lakosság településének nyomait is megtaláljuk." 175 Oklevelünk gazdasági és társadalmi vonatkozásaira utalt már Lederer E. is (1. a 4. jegyzetet), azonban még olyasféle feldolgozásra is gondolunk, mint amilyen követte a dömösi oklevél modern publikációját. 79
