Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83
lenné lett János bán és János vránai perjel fogságába esett; 86 harcolt Boszniában a patarénusok, a végvidéken pedig a törökök és rácok ellen, 87 majd „midőn néhány prelátus, báró, előkelő és nemes Zsigmondot trónjától meg akarta fosztani, Szlavóniában, amely akkor nagy részében a hűtlenekhez csatlakozott, — elsőnek ragadott fegyvert," 88 s végül mint a király familiárisa és a magyar hadsereg egyik főkapitánya részt vett a csehországi hadjáratban is. 89 Érthető tehát, hogy neki és fiainak tekintélye van a királyi udvarban és politikában, s a következő évtizedekben ők viszik a szót a Szerdahelyiek érdekeinek a képviseletében. 90 A XIV. és XV. század fordulójának nagy hatalmaskodásai a zselici monostort sem hagyják érintetlenül, s a Szerdahelyiek sem maradnak tétlenül. 1404-ben például Ders Miklós lakol meg ilyen támadásért. Április 7-én Zsigmond utasítja Ders Márton étekfogómestert, hogy Miklóst, kit külön parancsára Maróti macsói bán elfogott, mivel (Szerdahelyi) Pál titeli prépostnak és királyi speciális káplánnak, a fehérvári káptalannak, a somogyi konventnek, Szerdahelyi Mihály fia: János özvegyének és a zselici apátnak leginkább a most lezajlott zavarok idején súlyos károkat okozott — szabadítsa fel a bán fogságából és vegye magához; ha azonban nem ad elégtételt, tartóztassa le és adja át az ő kezébe. 91 1408. nov. 20-án újabb hatalmaskodásért Garai Miklós nádor ítéli fej- és jószágvesztésre. 92 E zavaros századforduló idején tehát a monostornak sem volt nyugalma. Péter apát bizonyára ezért helyeztette át magát IX. Bonifác pápával a bakonybéli apáti székbe. 93 Utódai alatt már anynyira kiéleződött a helyzet, hogy Mátyás apát érvényt akart szerezni az időközben félretett, vagy már feledésbe is merült 1377-i országbírói döntésnek, s kivívni, hogy a király legyen monostorának a patrónusa. E törekvésének eredményç, mint láttuk, az 1422-ben elvesztett per. Az ítéletet és indoklását is már ismerjük: a király személyes jelenléti bírósága formahibákra és hiányos bizonyítékokra hivatkozva az apát keresetét elutasította, a Szerdahelyiek kegyuraságát pedig bizonyítottnak véve, őket annak birtokában megerősítette. 94 Az 1422-i ítélet azonban bizonytalan alapokon nyugodott. Feltűnő például, hogy az apát — 1377-hez képest oly kevés oklevelet tudott felmutatni, a Szerdahelyiek pedig XIV. századi további okleveleiket nem használták fel. Az apát vagy azt gondolhatta, hogy az eredeti alapítólevél és az 1377-i ítéletlevél mellett minden egyéb bizonyíték fölösleges, vagy 86 Zsigmond-kori okit. I. 2949. reg. (1393. máj. 23.) 87 Zsigmond-kori okit. I. 3799. reg. (1395. jan. 25.) 88 Zsigmond-kori okit. II/l. 4227. reg. 89 Zsigmond-kori okit. II/l. 2274. reg.—Pályafutásának állomásai : 1389. szept. 8; 1391. máj. 4.: szlavónal-bán(Zsigmond-koriokit. I. 1144.,2015. reg.); 1392: temesi alispán (uo. I. 2622. reg.); 1393. júl. 1.: kalocsai várnagy (uo. I. 2996. reg.); 1393. júl. 11.: Körös megyei ispán (uo. I. 3028. reg.) ; 1395. dec. 23. : szlavón al-bán és Körös megyei ispán (uo. I. 4195. reg.) ; 1396. ápr. 12., 1397. jan. 6. : szlavón al-bán és zágrábi ispán (uo. I. 4346., 4450., 4597. reg.) ; 1397. jan. 17. : szlavón al-bán és Körös megyei ispán (uo. I. 4607. reg.); 1398. aug. 26. — 1402. szept. 21.: alnádor (uo. I. 5457., 5541., 6084. ; II/l. 804., 1002., 1069., 1899., 1915. reg.); 1403. jan. 18.: királyi familiáris s a-magyar hadsereg egyik főkapitánya (uo. II/l. 2211., 2212. reg.) ; 1404. jan. 3.: szlavón al-bán (uo. II/l. 2904. reg.); 1404. ápr. 6. — 1405. jún. 19.: királyi étekfogómester (uo. II/l. 3097., 3105., 3448., 3565., 3657., 3660., 3662., 3663., 3782., 3929., 3982. reg.) ; 1405. szept. 28. : királyi étekfogómester és somogyi ispán (uo. II/l. 4168. reg.). 90 Van azonban a hűtlenek oldalán is képviselőjük: Korom Péter 1386-ban a felkelőkkel támad a királynőre, ezért fej- és jószágvesztésre ítélik, a Zselicségben fekvő birtokait pedig Márton kapja, melyeket azután a békés viszonyok beálltával — Zsigmond engedélyével és bizonyos örökösödési kikötésekkel — visszaad unokaöccsének: Jánosnak. (Zsigmond-kori okit. II/l. 3929. ; II/2. Budapest, 1958. 6133., 6196. reg.) 91 Zsigmond-kori okit. II/l. 3105. reg. 92 Zsigmond-kori okit. II/2. 6431. reg. 93 Pannonhalmi rendtört. XII/B. 244. 94 O. L. Dl. 36. 119. 62
