Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83
szintén hajlott valamilyen kiegyezés felé, valószínűleg azért, mert maga sem remélt ilyen nagy győzelmet, s tanácsosabbnak vélte, hogy elviselhető áldozatok árán békében éljen kegyuraival. Egy királyi oklevél tájékoztat minket erről. 1382. máj. 3-án a konvent megbízásából megjelent a király előtt Pál litteratus zselicszentjakabi szerzetes, s elmondotta, hogy apátjuk, mint ez tudomásukra jutott, részükre nem előnyös egyesség formájában monostoruknak Zar(o)m, Szent-Balázs, 78 Vörös-Imre-laka, Fekete-János-laka, Csomorlaka, Petelaka, Irefalva, Gyarmat, Keteleka, Gálosfalva, Szabó-Pál-laka, Szent-Luka, László-fiaJános-laka, György-úr-laka, Kálozfalva, Magyarfalva, Tátoklaka, Fulzceg, Szent-Tamás, Gel(l)énfalva, Térjék, Bajszinfalva, Veresalma, Csabanos, Pető-fia-Jakab-laka és Györgylaka nevű birtokait Dersnek, Csepel-nek nevezett Jánosnak, Korom Péternek, Kuthy (Kuchy, Küchy) Pálnak, Bertalannak, Istvánnak és Miklósnak ; továbbá az említett Szerdahelyi György mester fiainak: Dersnek és Mártonnak, valamint a Péterfalva-i Ders fia (?) Mihály mester fiainak: Jakabnak, Jánosnak és Istvánnak engedte át ; ez ellen pedig tiltakozva rendje nevében az apátot a birtokok elidegenítésétől, a Szerdahelyieket pedig azok átvételétől eltiltja. 79 A patronátus teljes jogú visszaszerzésére I. Lajos király halála után, a Mária királynőt és anyját csaknem végveszélybe sodró években készültek fel az 1377-ben pervesztes Szerdahelyiek. Amikor Garai Miklós nádor kíséretében a Gara-vidéki felkelés lecsillapítására DélDunántúlra mennek, Szerdahelyi Korom Pétert a felkelők, György fia Mártont pedig a királynék pártján találjuk. Három nappal a Gara vára alatti támadás előtt (1386. júl. 22. 80 ) Szerdahelyi Ders fia Dersnek és többi rokonának (fratrum), főleg pedig Szerdahelyi Mihály fiainak (tehát az egész Szerdahelyi rokonságnak) a nevében Gyakovárban Mária és Erzsébet elé járulván előadta, hogy nekik, mint a zselici Szent Jakab-egyház kegyurainak — más hasonló kegyuraknak a módja szerint — miként a múltban volt, most is joguk van a monostor részére apátot jelölni, azért kérik, hogy eme jogaik gyakorlásában nemcsak ne akadályozzák, hanem inkább támogassák őket. A királynők pedig, mivel úgy látják, hogy a kérelmezőket e jogok tényleg megilletik, meg is engedik nekik, hogy akár rokonságukból, akár a kívülállók közül azt tehessék apáttá, akit akarnak, ha az különben erre alkalmas. Mivel pedig az említett nemesek és a kolostor apátjai között a múltban igen súlyos birtokperek zajlottak le, — meghagyják Benedek veszprémi püspöknek, szálljon ki a monostorba, foglalja jegyzékbe annak birtokait és jogait, az így elkészített lajstromot pedig őriztesse a leváltárában, hogy a jövőben ne érhesse többé károsodás az apátságot; ami pedig a kegyuraktól bemutatott apátot illeti, amennyiben ez a dolog az ő joghatósága alá tartozik, erősítse meg rendfői székében. A királynők oklevelét a pannonhalmi konvent 1386. aug. 11-i átírásából ismerjük, 81 abból pedig az derül ki, hogy a kegyurak apátjelöltje ezúttal egyik rokonuk: Miklós fia Bertalan volt, kit azután István pannonhalmi apát ajánlására a megyéspüspök — kivévén tőle a szokásos engedelmességi ígéretet és hűségesküt — birétuma fejére tételével 1387. jan. 17-én apáti székébe be is iktatott. 82 A Szerdahelyiek 1386-i szószólója: Márton hűségesen kitartott Mária, majd Zsigmond király oldalán, értékes szolgálataival jelentős birtokadományokat érdemelt ki, 83 és változatos politikai pályát futott be. Ifjú korában Bubek Detre nádor udvarában nevelkedett, s elnyerte ura bizalmát és támogatását. 84 Erzsébet és Mária oldalán harcolva megsebesült, 85 s a hűt78 A pannonhalmi oklevélben: Zentbarrabas. L. a köv. jegyzetet. 79 O. L. Dl. 69. 991. — 1382. máj. 10-én tiltakozásukat megismétlik a pannonhalmi konvent előtt. O. L. Dl. 69. 992. 80 A magyar nemzet története (szerk. Szilágyi S.) III. Budapest, 1895. 383. 81 O. L. Dl. 7217. 82 O. L. Dl. 69. 994. 83 Mályusz E. : Zsigmond-kori oklevéltár. I. Budapest, 1951. 2949., 3799., 4772., 4939., 5142., 5187., 5457., 5541. ; II. Budapest, 1956. 1069., 2211., 2212., 2217. reg. 84 Zsigmond-kori okit. II/l. 1069. reg. (1401. ápr. 17.) 85 Zsigmond-kori okit. II/l. 2211. reg. 61
