Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Seenger Ervin: III. Az Újkori Osztály – Kiscelli Múzeum – története 31-41

6. A Kiscelli Múzeum külső udvara 1944—1945 telén a templomszárnyat teljesen rommá lőtték, a benne elhelyezett bútorok és egyéb műtárgyak Schmidt Miksa ős- és ókori iparművészeti gyűjteményével együtt elpusztultak. Kevésbé sérült meg a kolostorszárny. Úgyszólván teljes egészében megmaradt a várostörténet számára forrásjelentőségű metszet-, grafika- és fényképgyűjtemény, az üvegek és porcelánok, s a páncélszekrénybe zárt ezüstgyűjtemény. Súlyos veszteséget szenvedett 77 db pusztulásával az óragyűjtemény. A ládákba csomagolt festmények részben sérülten, de megmaradtak. 1945 márciusában a múzeum tudományos személyzete hozzálátott a megmaradt gyűjteménycsoportok és műtárgyak fokozatos újrarendezéséhez és elhelyezéséhez. A tágas templomtér elvesztése súlyos raktározási nehézségeket idézett elő, ami a későbbi évek folya^ mán, a műtárgyak gyarapodásával csak növekedett. A Bazilika altemplomába menekített tárgyakat folyamatosan felszállítottuk Kiscellbe, és a részben sérült helyiségek adottságai között elhelyeztük. 1946 folyamán a rohamosan növekvő infláció a műtárgyvásárlásokat szinte lehetetlenné tette. Csak példaként említjük meg, hogy egy 1946. június 21-i előterjesztés kettőszázbillió pengőt kér közlekedési költségekre előlegként. Egy kisméretű ceruzarajz 30 billió pengő volt. A forint bevezetésével újból megindult a műtárgyak felkínálása. Elsősorban természetesen festőink és grafikusaink jelentkeztek romképekkel. Hídjaink roncsai, a romos királyi palota és nem utolsósorban életképszerű ostromjelenetek „hálás" témák voltak, ezekből a múzeum csakhamar több száz darabot szerzett meg nemcsak vízfestményekben, rajzokban, rézkarcokban, hanem fényképekben is. 37