Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Nagy Tibor: I. Az Ős- és Ókortörténeti Osztály története : az Ásatási és Régészeti Intézet 19-21

Az utóbbi vonatkozásban megemlíthetők a különböző üzemekben rendezett időszaki kiállítások, vetítettképes előadások és az üzemi dolgozók részére szervezett különböző vezetések. Az osztály népművelési munkájában az üzemekben életrehívott múzeumi bizottságok aktivitására támaszkodhatott. 1951-ben a Károlyi-palota Henszlmann utcai helyiségeiben megrendezték a „Budapest őstörténete" című kiállítást, amely első ízben mutatta be a modern kiállítástechnika igénybevételével Budapest területén a társadalmi fejlődés főbb irányvonalait az őskortól a honfoglalásig. A budapesti dolgozók mellett elsősorban a középiskolai fiatalság és tanáraik tanulmányozhatták haszonnal a kiállítás anyagát, amely alkalmas volt a helyesen értelmezett lokálpatriotizmus elmélyítésére. A föntebb már említett ásatásokon kívül a Népstadion építése alkalmával előkerült mongoloid jellegű avarkori temető, a Szépvölgyi úti díszes római kori villa és longobárd temető, a Szentendre-Pannónia-telepi kora bronzkori és a gellérthegyi vaskori telepek leletanyaga gyarapította ezekben az években az osztály régészeti gyűjteményét. Páratlan anyaggazdagsága és helytörténeti jelentősége miatt is külön hely illeti az albertfalvai ásatásokat, melyek 1947-től kezdődően a Fővárosi Tanács VB., majd a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával évről évre folytatódtak. Az ásatások eredményeként egy addig teljesen ismeretlen, nagy kiterjedésű, kereken 1200x800 m

2 felületre kiterjedő kora császárkori (i. sz. I—

III. sz.) telep maradványai bontakoztak ki. Az I. századi, bennszülött jellegű földbe mélyített kunyhókat, pincéket, raktár vermeket a II. századtól kezdve helyenként díszes falfestéssel ékített többhelyiséges kőépületek foglalták el. A település katonai jellege is mind nyilvánvalóbbá vált, mígnem az itt állomásozó lovascsapat tárborhelyét is sikerült megtalálni. 1953-ban átszervezés következtében egyesítették az Aquincumi Múzeumot és a Régészeti Osztályt, majd a felügyeleti hatóság 1957-ben visszaállította a két osztály önálló munkaszervezetét, amely egészen a közelmúltig fennállott. Az ezekből a szerény alapokból kialakult ős- és Ókortörténeti Osztály az 1960-as évek elejére a Budapesti Történeti Múzeum egyik életerős osztályává fejlődött. Az intézmény keretében felnőtt fiatal kutatógárda Budapest területének mind újabb részeit vonta be a kutatásba. Az osztály gyűjteményében őrzött régészeti tárgyak száma évről évre növekedett, és 1961-ben megközelítette a 100 000 darabot. Kézikönyvtára, a külföldi cserelehetőségek kiépítésével meghaladta a 3000 darabot, fénykép- és rajzi dokumentációja a 4000 darabot. NAGY TIBOR 21