Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Szilágyi János: I. Az Ős- és Ókortörténeti Osztály története : az Aquincumi Múzeum 11-18

A Rómer által elvetett, majd G. Havas buzgalma révén felnövesztett mag azért lassan, de növekedésnek indult. Rómer Flóris, aki a hazai régiségtudomány népszerűsítésével hervadhatatlan érdemeket szerzett, még éppen megérte a főváros és több vidéki város helytörténeti múzeumának megszületését. A Főváros is újabb lehetőségek adásával a múzeumügy népszerűsítésének fontosságát méltányolta. Közgyűlése 1889-ben elhatározta a Budapest régiségei c. népszerűsítő évkönyv rendszeres kiadását — amelyből 1900-ig két kötet jelent meg, gazdag tartalommal —, majd rendelkezésre bocsátotta az anyagi eszközöket az aquincumi romok és leletek Vezetőjének kinyomtatásához. Fröhlich Róbert egyetemi tanár méltán fejezhette ki várakozását: „az aquincumi régiségek iránt növekedni fog az érdeklődés ilyen alkalmas útmutató mellett". Aquincum hírneve a határokon is túlterjedt, és 1889-ben Bécsből a nemzetközi antropológiai és ősrégészeti kongresszus 80 főnyi szakembercsoportja azért rándult ki a magyar fővárosba, hogy a Nemzeti Múzeum kiállításán kívül a római kori Aquincum feltárását megtekintse. Hatásos volt, hogy Kuzsinszky Bálint épp 30 főnyi munkással ásatott, friss eredmények között kalauzolhatta Nyugat és Kelet szakembereit. Az ezen évben megnyílt „Aquincumi vendéglő" (Krempl-malom) helyiségében berendezett kis „állandó régészeti kiállításhoz" a világhírű Virchow is elismerő megjegyzést fűzött: „Sie haben hier ein schönes Stück Culturgeschichte aufgeräumt." A Főváros áldozatkészségének köszönhető az is, hogy két évi szünetelés után (1887-ben) folytatódtak Óbudán az ókori ásatások is, miután az előző években (G. Havas Sándor, Tholt T., Wekerle Sándor) „Fehéregyháza" után nyomoztak Óbudán eredménytelenül, de költségesen. A papföldi feltárás, fenntartás stb. munkálatai évi 3000 Ft hitelkeretből folytatódhatnak. Igen lassan kezd kialakulni az önálló személyzeti állomány is. Az állandó őr mellett az ásatás tudományos vezetője is (1887-ben még Thorma Károly, 1888-tól Kuzsinszky Bálint) külön tiszteletdíjat kap a Fővárostól, az Aquincumi Múzeum költségvetésében csak 1900-tól találunk előirányzatot saját igazgató fizetésére. A Nemzeti Múzeum segítségnyújtása munkaerőben nagy támogatást jelent az újszülött múzeumnak. Régészetünk első szakemberei és múzeumunk első vezetői alapképzettségükben általános archeológusok voltak. Ezért nem meglepő, hogy az Aquincumi Múzeum első vezetője, Kuzsinszky Bálint hivatottan vezetett őskori ásatásokat is, bár az egyetemen még mint hallgató bronzkori témával nyert 50 Ft-os pályadíjat. így 1891 nyarán még G. Havas Sándor életében 4 db őskori urna került elő a soroksári Duna-ágnál (ma IX. Soroksári u. 31.), az ő kezdeményezése alapján indul itt tervszerű feltárás. Talán nem véletlen egybeesés az, hogy a várostörténeti múzeumok létesítésének gondolatával párhuzamosan alakult ki világszerte a múzeumok hivatásának vitája is. A magyar főváros múzeuma 1913-ban kapta az első kritikákat, amelyeknek tükréből megítélhetjük fejlődésének pozitív és negatív oldalait. Konzervatív részről hangsúlyozottan nem találnak hiányosságokat működésében, de mégis figyelmeztetik a múzeumok fő feladataira: 1. a tanulni vágyó emberek szabad iskolája; 2. a tudományos kutatás egyik legfontosabb eszköze legyen, s két munkafeladatnak össze kell fonódnia. Szabó Ervin és köre élesebben bírálja: „. . . túlságosan elébe helyezik a kultúrhistoriai értéket (a gyűjtésnél) a művészi becsnek... a tudományos múzeumok kiállításai untató temetők... a kiállításba csak olyan tárgy kerüljön, aminek nevelő értéke van, típusok esztétikai és rendszeres bemutatása . . . biztosítja a tömeg rokonszenvét. . ." Szabó Ervin helyénvalónak látja azt is, hogy kifejtse a fővárosi múzeumok demokratizálásának módszereit is. Első szocialista forradalmunk fontos szerepet szánt a múzeumoknak, 1919-ben a természettudományi szövetség múzeumi ankétot rendezett, amelynek nyomtatott beszámolója szerint „a mostani Fővárosi Múzeum csak Budapest történetét szemléltető gyűjtemény... a nagyközönség igényeit nem elégíti ki..." ; „a múzeumok az egyetemes közművelődés legszámottevőbb intézményei. . . egyidőben szólnak az értelemhez, a kedélyhez és a szépérzékhez . . . a múzeum üdülőhely legyen a munkában kifáradt, de tanulni vágyó laikusnak, tágas olvasóteremmel, a tár mellett a népszerű művekkel, amelyekre utaljanak a kiállítás magyarázó táblái és katalógusai. . ." 16