Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180
tőkés karrierjére. Az, hogy mellesleg a városi ispotály gondnoka, szintén tekintélyes patriciusvoltát igazolja. Ezen kívül a Mária plébánia vitricusa is, ami pedig lényegében a német patriciátus fejének a funkcióját jelölte. Ugyanez a Harber azonban iparos, és olyan iparos, aki mindvégig nem szakadt el mesterségétől. 1481-ben királyi ötvös (a király a hévízi malmot „Mathie aurifabro suo" adományozta), és később is készített ötvösmunkákat az udvarnak. 429 Lehet, hogy osztrák származású volt. 430 Az, hogy átvette a hévízi kallómalmot, később hámort (ha el is vette tőle újra a király) azt mutatja, hogy hajlandó volt ötvösmesterségével szerzett tőkéjét vagy a szövő- vagy a fémiparba is fektetni. Ugyanez állhat a szintén hévízi malombérlő olasz Antal üveggyártóra is. Nem véletlen, hogy üveggyártók is kerültek a tanácsba, sőt a városbírói méltóságot is elnyerték. A mi szempontunkból most azonban a malmok kérdése a legérdekesebb. Bár a molnárok Szűcs szerint 431 a leggazdagabb iparosok közé tartoztak, Budán kezdettől fogva alávetett szerepkörben tűnnek fel. A molnármester és a malmok tulajdonosa, vagy bérlője (minden esetre a haszonélvezője) a legritkább esetben azonos személy. Mát kezdettől fogva a budai patriciátus színe-java, a Weidner, Ulving és Loránd családok tagjai bérelnek hévízi malmokat, melyeknek igen tekintélyes értékük volt. Az első korszakban mindössze Kunc fia Rénald budai külvárosi molnár látszik tényleges iparosnak (jellemző, hogy külvárosi!). A budai patriciátusnak a malmokkal való kapcsolata továbbra is fennmaradt. Jellemző példa erre a következő : 1521 előtt Théthény Péter (a szövegben tévesen István, de folytatásában már helyesen Péter) volt budai bíró misealapítvány fejében malmát a Magdolna-templomra hagyta. (Helyét sajnos nem tudjuk.) A plébánia pedig 200 Ft tőke évi kamata fejében átadja felerészben Harber János bírónak, (Mátyás fia), fele részben pedig Théthény Istvánnak, Péter fiának. (Valószínű persze, hogy a malom sohasem került a plébániához, hanem az elhunyt bíró 200 Ft-os misealapítványa fedezetéül kötötte le a malmát, amely így a törvényes örökösökre szállt. A „német" polgárság vezetője, Harber és a „magyar" patríciusok képviselője Théthény ezek szerint rokonok lehettek. Véleményünk szerint Harber Théthény veje volt.) 432 Ekkor azonban nem annyira olyan személyek bérlik a malmokat, akiknek patricius-mivolta vitán felül áll, hanem iparosok: zsemlyesütők, tímárok és csapók. A molnármesterségnek ez a más iparágak (vagy patríciusok) általi alávetettsége nem budai különlegesség. Ugyanez volt a helyzet Bécsben is, ahol a molnárok csak Mátyás uralkodása idején nyerték el egyenjogúságukat a többi iparossal szemben. 433 Nem volt rossz üzlet malombérlőnek lenni. Különösen kifizető volt ez a pékek esetében, akik így ingyen jutottak hozzá lisztszükségletük jó részéhez: kizsákmányolták a termelőt, a molnárt és végül vevőiket. A molnárok ugyanis az őrlési díjat nem pénzben, hanem természetben kapták meg, mert ezt a legszegényebb termelő is tudta fizetni. 434 Buda esetében a lisztvám — papíron — elég alacsony, tizenketted rész volt. 435 Az 1439-es mozgalom eredményeként tehát a városi hatalomban új rétegek is részesültek, a külvárosi, részben iparos eredetű gazdag polgárok. Ettől kezdve tehát a tanács nem egy üzletág képviselőiből tevődött össze, hanem bonyolultabb összetételű. Közös összekötő kapcsot a plebejus réteggel szemben (és természetesen, bár kisebb mértékben a céhpolgárok 429 L. fenn, továbbá 1501. január 26.: Mathias Harber Ewthwes dictus iuratus, a budai Mária templom vitricusa. (Ol. Ft. Esztergomi Kpt. magánlevéltára, lad. 64. fasc. 1. nr. 24.) — Ötvösségére a Jagelló-korban: Kúbinyi A. : Die Nürnberger Haller... 96. j. 430 Haller H. : i. m. 473. o. 51. j. 431 L. fenn 427. j. 432 1521. okt. 23.: Knauz : A budai káptalan reg. 153—4. — 1519. jan. 27-én Théthény István és a már általunk ismert Zsemlyesütő György szentpéteri lakos Buda város tanácsa nevében tiltakoznak a budai káptalan előtt. Nyilván a városi tanács tagjai lehettek. Prot. Bud. 470—1. 433 Gesch. d. St. Wien, II/2. k. 691—2. — Polgárok, mint malomtulajdonosok vagy bérlők Magyarországon 1. még Székely Gy. : Tanulmányok. 394—5. 434 Vö. Bechtel H. : i. m. 166. 435 Jogkönyv 144 §. — Mollay : i. m. 110. 157
