Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Szilágyi János: I. Az Ős- és Ókortörténeti Osztály története : az Aquincumi Múzeum 11-18

sír leletanyagát pedig a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták a mérnökök. A Csigadomb alól, az amfiteátrum feltárásával, nagyszabású romemlék, a Monarchia területén (a polai és salonai amfiteátrumok után) a harmadiknak feltárt körszínház bontakozott ki. A kezdeti kitűnő eredmény hatására a minisztérium további összegeket utalt ki, és jelentősebb anyagi áldozatot vállalt a Fővárosi Tanács is. Ebből kezdhették meg a rendszeres ásatásokat a Papföldön 1881. tavaszán. Az értékes apró leletekre való tekintettel a Műemlékek Országos Bizottsága 1882-ben felveti egy aquincumi kiállítás gondolatát, s bár a Főváros a III. ker elöljáróság egyik helyiségét fel is ajánlotta és megbízta a rendezéssel G. Havas Sándort, a Nemzeti Múzeum képviselője elhárította a gondolatot azzal, hogy ők külön kiállítást terveznek az aquincumi emlékanyagból. 1883-ban G. Havas Sándor ugyanakkor megbízást kap a csigadombi és papföldi emlékek kiállításának megrendezésére. A főváros törvényhatósága 1882-ben utasítja „régészeti szakbizotmányát" arra is, hogy „igyekezzék föltalálni Fehéregyháza romjait". A következő években az ásatási hitelkeretek jelentős részeit használják el erre az új feladatra, de minthogy Árpád vezér díszes sírja nem mutatkozott az árkokban, bőszen támadó cikkek jelentek meg a hírlapokban G. Havas Sándor „pénzpazarlása ellen", és a Főváros átmenetileg beszüntette az ásatások anyagi támogatását. Az országgyűlésen gróf Andrássy Manó ócsárolta a régészetet, tudományellenes követői akadtak a fővárosi közgyűlésen is. Tudományszakunk ezen „hőskorának" harcosai azonban más arcvonalon előnyomultak, mégpedig a közönségnek való bemutatás, a kiállítás vonalán. Az 1885. évi országos kiállításon, a fővárosi pavilonban négy falitárlóban mutatták be Aquincum emlékeit, de már Thorma Károly rendezésében. Ez az első aquincumi kiállítás azonban nagyobb tetszést nem keltett, mert a leírás nem készült el róla, és az óbudai ásatások két nyelvű monográfiája is végképp elmaradt, noha a Főváros 2500 Ft-ot szavazott meg ezek költségeire. A Fővárosi Múzeum létesítésének szükségességét a Főváros Tanácsa 1885. nov. 13-án hozott határozatával elvileg elismerte, és megbízta az alpolgármester Gerlóczy Károlyt a konkrét és részletes javaslat kidolgozására. Gerlóczy 1886. április 7-én kelt előterjesztésében vázolta a létesítendő múzeum feladat- és gyűjtőkörét, és javasolta, hogy erre a célra szerezzék meg az országos kiállítás területén épült képzőművészeti csarnokot. A Főváros Tanácsa csak másfél év múltán tárgyalta meg ezt az előterjesztést; 1887. okt. 20-án Kammermayer Károly polgármester elnöklete alatt elrendelte a Várostörténeti Múzeum megszervezését. Állandó kiállítást és saját épületet a Fővárosi Múzeum ókori részlege kapott elsőnek. Már 1888-ban megtörtént az első lépés az aquincumi ásatások eredményeinek együtt tartására és állandó bemutatására, amikor a Krempl-malom egyik bérelt helyiségében kiállították az 1885. évi országos kiállításon bemutatott tárgyakat. A Főváros Tanácsa 1893ban megszavazta a külön múzeum építésének költségeit az aquincumi rommezőben. Az Orczy Gyulától tervezett, 1894-ben (V. 10-én) felavatott, egyetlen termes kis helytörténeti múzeum már a megnyitáskor szűknek bizonyult. 1895 őszén kibővítik a két szárny hozzácsatolásával, mert a rommező gondozására beállított munkásokat csaknem állandóan a leletmentéseknél és a kiegészítő kutatásoknál kellett foglalkoztatni. Felavatáskor azt írták, hogy „Arra is gond lesz, hogy a környéket nivellálják és begyepesítsék", — de az ígéret megvalósítása 1963-ig váratott magára. A Fővárosi Múzeum többi osztályának kiépítése azonban már annyira késik, hogy még egy évtized múlva is javaslatokkal találkozunk a szaksajtó hasábjain: „leghelyesebb lenne, ha a már létező Aquincumi Múzeumból fejlesztenék ki a főváros történeti múzeumát, amelynek a Rommezei Múzeum az ókori osztályát képezné, és Kuzsinszky Bálintot bíznák meg az új múzeum vezetésével, valamint a gyűjtési előmunkálatokkal." (Ez a javaslat méltatlanul figyelmen kívül hagyja, hogy Toldy László, a városi levéltár vezetője, már az 1887. évi tanácsi döntés után megkezdte a gyűjtést !) Három év múltán, 1899-ben tényleg megbízták Kuzsinszky Bálintot a Fővárosi Múzeum vezetésével és kiépítésével. Ez az év fordulatot jelent annyiban is, hogy a Főváros Tanácsa és közgyűlése — tizenkét évi késés után — (1899. IV. 26-án) határozatot hozott a múzeum (és könyvtár) szervezetét, rendszeres javadalmazását (évi 3000 Ft) illetően, és kijelölte ellenőrzésére a Múzeumi és Könyv14