Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

Ezeken az utakon kívül megvolt a Dunával párhuzamosan a mai Frankéi Leó utca, és a Mártírok útja (a Horvát utca torkolatától) és folytatása, a mai Török utca. Látszik még a De la Vigne-en a középkori prépostság helye is. Feltehető tehát, hogy mindezen utak már a középkorban megvoltak. Azt kell még megjegyeznünk, hogy a Frankéi Leó út őse már akkor is a vízivárosi városkapuhoz vezető és a mai Fő utca ősét képező út folytatása volt, míg a másik két északi irányú út a mai Horvát utca elődjét folytatta a városfalon túl. Itt azonban a törökkor végén nem volt városkapu, kérdéses tehát, hogy mi volt a helyzet a középkorban (22—23. kép.) Erre a kérdésre csak úgy adhatunk választ, ha foglalkozunk a középkori budai külváros helyrajzával. Amikor I. Ulászló király 1441. január 3-án megerősítette a budai tanács által a Mária-, Mária Magdolna- és Szent Péter-templom plébániahatárainak szétválasztására hozott határozatot, leírták a plébániahatárokat is. A Várban a nagyobb déli terület esik a Nagyboldogasszony-, míg a kisebb északi a Magdolna-templom plébániakörzetébe. A külvárosban a Magdolna- és Szent Péter-templom határa a Szombatkapunál kezdődik, és a város árkán át halad a régi királyi kúria (a volt királynéi) irányába, majd letér egy a városból a Szent Péter-templom irányába vezető útra, amelyen egy darabon továbbmenve egy kőlépcsőhöz ér, amelyen lemegy az Irgalmasság Anyja-kolostor felé. Ettől a vonaltól balra a Magdolna-, jobbra a Péter-templom plébániaterülete esik. A határ tehát a mai Hunfalvy, Jácint, Kapás és Horvát utca (vagy csak a Kapás utca?) vonalát követte. Mivel a Szent Péter-templom a ma Medve és Csalogány utca sarkán állott, az oda vezető út a mai Hunfalvy és Kagyló, a kőlépcső a Jácint utcával azonos. A Kapás utca végén kellett állania körülbelül az Irgalmasság Anyja-kolostornak.

380 Ez a kolostor a karmelitáké volt,

381 és a Jogkönyvből tudjuk, hogy a Taschentalnak nevezett városrészben állott.

382 Az is tény, hogy a kolostor a Magdolnatemplom plébániaterületéhez tartozott.

383 Taschental alatt ezek szerint csak a mai Varsányi Irén utcának szabad szemmel is látható völgyét érthetjük. Ezzel azonban még mindig nem magyaráztuk meg az általunk feltételezett Horvát utcai kaput. Egy 1469—1499. között készült feljegyzésben említenek egy házat, amely „est extra portám Sabbathi, penes gradus, per quos itur versus calidas aquas superiores".

384 Tehát a külvárosban lépcső vezet Felhévíz irányába, ezek szerint a lépcső folytatásában a külvárosi falon kapunak kellett nyílnia Felhévíz felé. A kőlépcső, ahogy azt helyszíni szemlénken is megállapítottuk, csak a mai Jácint utca lehet, aminek a folytatása a Kapás utca, illetve kissé eltérve a Kacsa utcán a Horvát utca. Ennek a végén kellett állania — a hévízi utak vonalának tanúsága szerint is — a városkapunak. Ezt igazolják a már idézett oklevelek is. 1497. december 8-án említik „Tótfalu és Tassontal" kapuit.

385 Mivel a Taschental— Tótfaluval együtt — a Magdolna-templom plébániakörzetébe esett, amelynek határát ismerjük, a taschentali kapu nem lehetett nagyon messze tőle. A harmadik vízivárosi kapu, ami a Duna mellett állott, szintén Hévízre vezetett, és erre mondja egy 1442. május 27-i oklevél, hogy ezen a kapun keresztül lehet Szentpéterről Hévízre menni: ez volt tehát a szentpéteri tele380 Ol. Ft. Esztergomi, primási It. Arch. eccl. vet. 46. — Csak kivonatosan ismertettük a határjárást, mert sem a részletes taglalása, sem pedig a Szentpéter-plébánia és a Mária-templom körzetének a határvonala nem tartozik Felhévíz történetéhez. A Mária-templom a külvárostól kb. a mai vízivárosi Kapucinus-templomtól délre elterülő vidéket, a Várhegy egy részével kapta meg. A plébániahatárokat 1962. június 5-én Nagy Lajos és Szűcs Jenő barátainkkal a helyszínen azonosítottuk. 381 1494: Dl. 93640. — 1515: MTT. XII. k. 146—8. 382 Jogkönyv X. D. pont. — Mollay : i. m. 46. 383 L. a 381. j-ben idézett 1515-ös oklevelet. 384 Kollányi F. : Visitatio capituli E. M. Strigoniensis anno 1397. TT. 1901. 256. — A feljegyzés korára uo. 73. 385 Dl. 20631. — A tótfalusi kapu helyére 1. egy 1493. évi oklevelet: extra portám sabbati in piatea Thotfalw dicta, in fine eiusdem platée versus exteriorem portäm. Erdődy lt. Galgóc. Lad. 37. fasc. 1. nr. 12. Mályusz regesztája a BTM-ben. 143