Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180
18. A Császármalom egy 1865. évi térképen. Die Kaisermühle auf einer 1865er Karte leges, a kettőt dobszerkezet kapcsolja össze. A malomház a patakparton áll, a vízkerék tengelye innen nyílik ki a vízikereket tartva, melynek lapátját alulról éri a folyó víz. Magyar nevén először 1369-ben említik. 361 Számunkra a felülcsapó malom a legfontosabb, „amelyet nem a víz folyása, hanem esése hajt, hegyi patakokon áll. Ennél a vízkerékhez vagy árokban, vagy lejtős csatornán vezetik a vizet, amely a vízkerék alatt zuhanva alá, esésével, súlyával forgatja azt". 1359-ben már oklevél említi magyarul: „felyulchapomolon", egyben latinul is megmagyarázza értelmét. 362 Ezt a leírást egybevetve a malomperek adataival, világos, hogy az összes hévízi malmok felülcsapók voltak. Ez érthető is; a víz viszonylag kevés, mégis sok malmot kellett hajtani. Az akkori viszonyokhoz képest komoly technikai felkészültséget igényelt a malmok üzemeltetése. Már maga a Malomtó létesítése is jelentős eredmény volt, ezzel sikerült elérni a vízszint magasan tartását. A malomkereket föld alatti ciszternákba helyezték el, és csatornákon át vezették a kerekekre a vizet. Ha a kerék előtti falat alacsonyabbra veszik, akkor a víz esése kisebb, és így a kerék lassabban forog. Viszont, ha felemelik valamely malom csatornáját, a víz esése nagyobb lesz, jobban hajtja a kereket, de ha ez a csatorna esetleg egy másik malom vízlevezető csatornája is egyben, akkor annak a malomnak lassabban folyik el a vize, sőt visszatorlódik. Ez pedig akadályozza a működést. Mindez világosan igazolja a malomperekben található összes panaszok valódiságát. A vízimalmok megjelenése a technika fejlődésének jelentős állomását jelentette. Hévízen a gazdasági életnek már el kellett érnie a XIII. században egy bizonyos fejlődési szintet, ha itt akkor egy kisebb földesúrnak, mint Uza fia Péternek, vízimalma volt. A vízimalmok mellett a kézi vagy állati erővel hajtott, és így alacsonyabb fejlődési fokot képviselő malmok még Franciaországban és Németországban is fennmaradtak a XVII— XVIII. századig. 363 A hévízi malmok először úgy látszik csak gabonát őröltek, és elsősorban városi patríciusok bérelték. A gabonaőrlés jelentősége továbbra is fennmaradt, a XV. század közepétől a budai zsemlyesütő pékek bérelték a malmok nagy részét. Ettől az időtől kezdve azonban már egyre több adat szól arról, hogy a vízierőt ipari célokra is felhasználják. Persze ez nem jelenti azt, 361 Lambrecht K. : i. m. 32, 34. — Feldhaus F. M. : i. m. 290. sz. kép közli a Herrad-féle Hortus deliciarum c. 1159-ből származó kódexből egy alulcsapó malom egykori ábrázolását. 362 Lambrecht K. : i. m. 34. — Feldhaus F. M. : i. m. 283. a Sachsenspiegel XIII— XIV. századból származó képes példányaiban felismeri a felülcsapó, németül oberschlägig malmok ábrázolásait. 363 Bloch M. : i. m. 556—7. 138
