Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180
rolta. 231 Ezekhez az egyházi jellegű jogokhoz járult a plébániai jogkör is. Már a keresztesek idejében is a konventi templom volt a település plébániája, helyesebben a plébániatemplom alakult át a konvent egyházává, megtartva eredeti jogkörét. így azután a keresztesek részesültek a plébániák szokott jövedelmeiben: az oblatiókban, stólákban stb. 232 A káptalani korszakban a plébánosi tisztet az egyik kanonok töltötte be. 233 A keresztesek illetve később a káptalan egyházi joghatósága Felhévízen nemcsak saját jobbágyai felett érvényesült, és így egy átlag földesúrnál nagyobb hatalommal és jövedelemmel rendelkezhetett. Földesuraságuk kialakulását is az egyházi joghatóságukból vezettük le, mert eddig még nem találtunk oly adatot, amely arra utalna, hogy a Szentháromság-egyházon kívül valami birtokadományban részesültek volna Felhévízen. Kezdetben még elég nagy számban találunk olyan adatokat, amely azt igazolja, hogy nem voltak egész Felhévíz birtokosai. A királyi népek például, amelyek az apácák birtokába kerültek, nem tartoztak alájuk. De szóltunk már a Kurszán nemzetség itt élő tagjairól is. A Kurszán nembeli Tamás fia Tamás 1295-ben szentjakabfalvai szőlőrészét eladta a hévízi konvent, mint hiteleshely előtt. A konvent concivis nosternek nevezi, kifejezvén ezzel terjeszkedési igényét. 234 Míg azonban a XIII. század végéig több, a keresztesektől független szabad, vagy másutt birtokos él Hévízen, 235 addig a XIV. századra úgy látszik elérték, hogy leszámítva a révet, vásárteret, az apácák földjeit, továbbá a még ismertetendő malom- és fürdővidéket, földesuraságuk megszilárduljon a település felett. Legjobban egy 1319. évi oklevél igazolja ezt, amelyből egyébként megismerjük a hévízi lakosság földesúri szolgáltatásait is. Becsei Imre, Károly korának egyik főembere és nagy birtokszerzője egyik felhévízi háza vásárlása alkalmából kötelezi magát arra, hogy bárkit is helyez be a házba, az a felhévízi konvent bírói joghatósága alá tartozik (úriszék), minden évben pedig terragiumot köteles fizetni. (Ezenkívül részt kell még vállalnia a királyi adóban is. 236 ) Tudunk ugyan olyan esetről is, amikor a konvent elengedi (pénzért) örökre a „terragium et omnes proventus consuetos, quos quilibet hospitum de Calidis Aquis" nekik telke utáni adni köteles. 237 Persze a konvent, majd káptalan igyekezett jogait bővíteni (erre már hoztunk a rév és vám esetében példákat). Véletlenül ennek a XIII. századi szabad teleknek a történetetét a XV. századig tudjuk nyomon követni. 1286-ban Kezűi Sebestyén fia Simoné, akinek fiai 1346. február 5-én eladták azt János szepesi prépostnak. Ekkor megemlítik, hogy ez két utcára néző sarokház. 238 A prépost 1348. augusztus 15-én végrendeletileg a szepesi prépostságra hagyományozta. 239 1448-ban azonban a szepesi prépost panaszolja, hogy Zeleméri Miklós felhévízi prépost a ház után census seu proventust szedett, akár a többi, sibi subditis háztól, pedig a szepesiek háza „sine 229 Gárdonyi A. : Városi plébániák kiváltságos állása a középkorban (Károlyi Árpád Emlékkönyv, Budapest, 1933.) 163. skk. — A szentszékek jogkörére 1. uo. 176. skk. 230 1277. április 26. : Bp. O. I. 163—4. — 1. még a 227. j-ben idézett 1347-es oklevelet. 231 1537-ben Ferenc pesti plébános és epiphaniai püspök viselte ezt a tisztséget: „necnon canonicus ac vicarius in spiritualibus generalis auditor causarum in eçclesia sanctissimae Trinitatis in suburbio civitatis Budensis ad Thermas superiores fundatá". Némethy L. : Budapesten volt egyházi testületek pecsétéi, Turul V. 1887. 84—5. 232 Feine H. E. : i. m. 357. 233 XVI. sz. eleje: magistro Clementi canonico et plebano ecclesie sancte Trinitatis de suburbio castri Budensis, Ol. Ft. Esztergomi érs. lt. Nyási-féle formuláskönyv 69. b. 234 Bp. O. I. 298—9. 235 L. 65. j. 236 1319_ április 26.: nostro iudicio astare tenebitur et nostrum terragium singulis annis soluere, AO. I. 513. 237 1286: Bp. O. I. 225—7. 238 MonStrig. III. 594—5. 239 Uo. 667—8. 119
