Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Holl Béla: Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája a XVII-XVIII. században = Die Buchkultur der Bürger von Pest-Ofen im 17-18. Jahrhundert 289-327

A városi tisztviselőnek — a polgári ügyvitel „szakkönyvei" mellett — a latin stilisztikai, retorikai könyvek a hivatalos iratok, levelek fogalmazásában, beszédek és szónoklatok szerkesztésében nyújtottak hasznos segítséget. Az inventáriumokból előbukkanó efféle könyvek egy része bizonyosan iskolai tankönyv is volt, akad azonban közöttük egykét különlegesebb rendeltetésű is. Ilyen többek között Kiechel budai városi szindikus könyvtárában a leveleskönyv (Formular, oder Schreibbuch), a városi jegyző kézikönyve (Informatio Notariorum), az irodai vezérkönyv (Canzley Ordnung) vagy a német városok rendeleteit, törvényeit tartalmazó és bizonyára a pest-budai viszonyokra is mintául vett törvénygyűjtemények. Az inventáriumok tanúsága szerint azonban a hivatali ügyvitel és a jog kézikönyveit magánosok is használták.

47 A jogi szakkönyvek, a különféle disputációk és traktátusok között természetesen a legnépszerűbb Justinianus császár törvénygyűjteménye (Institutiones imperiales) és annak különféle magyarázatai (Carpsovius, Wessenbach, a magyar Perghold). A magyar szerzők közül Werbőczy Tripartitumának kiadásai elmaradhatatlan kézikönyvei a kor jogászának. A XVIII. századi magyar jogtudományt Bodó Mátyás, Huszti István, Szegedi János, Szentkereszty Pál kézi- és tankönyvei képviselik. Freydenbergnél két könyvcímben tipikusan helyi, a felszabadító háború után letelepedett pest-budai polgárok jogi problémájára, a vagyonszerzés, az „elbirtoklás" kérdésére találunk utalást.

48 A szakmai könyvek másik nagy és szembeötlő csoportja az orvosoké. Könyveiken keresztül két világosan elkülönülő természettudományos korszak két-két képviselőjével találkozunk. Az elsőhöz tartozik az egyik legrégibb könyvgyűjteményünk tulajdonosa, Becker Bertalan, a felszabadító seregekből itt maradt német sebész, tábori felcser. Sokoldalú érdeklődés és a francia nyelv ismerete jellemzik. Harminchat könyvéből nyolc a szakmai, orvosi és gyógyszeres munka. Régi típusú, a hagyományos középkori orvoslás mesterségéhez még közel álló doktor lehetett. Erre enged következtetni könyvei között az „Albertus Magnus" jelzésű cím, mely mögött a híres középkori dominikánus teológus és természettudós valamelyik természettudományi írását sejtjük. — Ugyancsak budai, vízivárosi lakos volt Aigner I^énárd, az egyik budai melegfürdő tulajdonosa és kirurgusa (Baeder-Chyrurgus). Tizenhét könyvéből tíz tartozott a szakmájához. Adam I^onicerusnak képes füveskönyve (mely már Melius Juhász Péter Herbáriumának is forrása volt), a XVII. századi orvostudomány két jeles képviselőjének, Cardiluciusnak és Helvigiusnak korszerű, modernnek mondható munkái mellett megtalálható Wolfgang Hildebrandnak a XVII. században ugyancsak népszerű munkája, a „Mágia naturalis" („oder Kunst und Wunderbuch"). A másik korszak — a XVIII. század második fele — orvosi könyvtárai lényegesen gazdagabbak az előzőknél. Bernath Gottfried doktor alighanem német anyanyelvű és a felvilágosodás híve volt. O az egyetlen a huszonhét pest-budai könyvtulajdonos között, akinek inventáriumában vallásos könyv egyáltalán nem szerepel. Annál sokoldalúbb orvosi könyv310