Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályuszné Császár Edit: A főváros színházi életének megmagyarosodása, 1843-1878 = Die ungarische Sprache gewinnt die Oberhand im Theaterleben der Hauptstadt, 1843-1878 445-487

30 Vö. uo. 1120/1851. GG. 31 Vadnay K., Elmúlt idők. Bp. 1886, 103. 32 Degré i. m. 68. 33 Memorandum die Theatergelengeheiten in Pesth betreffend. Eingereicht dem hohen k. k. Ministerium des Innern in Wien. Im März 1850. Dann Sr. Excellenz dem k. k. Hrn. bevollmächtigten Commissär in Ungarn Carl Freiherr von Geringer k. k. Geheimrat etc. etc. ehrfurhtsvoll (sie) unterbreitet. Sammt einem Nachtrage im Sept. 1850. OL. Civil Commissär für Ungarn. Praes. 1120/1851. GG. 34 Az egész e korbeli német színházi segélyügy az OL. idézett helyén 2000/ 1851. praes. gyűjtőszám alatt van. Ezen belül olvashatjuk Prottmann panaszát, hogy Kalis kapzsiságból még az udvari páholyt is kiadta egy alkalommal, anélkül, hogy legalább a felségjelvényeket eltávohtotta volna (601/1850 GG), viszályait rosszul fizetett színészeivel (1050/1850 GG), Kahs anyagi nehézségeiről és a hiányzó operáról (1143/1850 GG, 1290/1850 GG), s végül, hogy Haimer átvette Kalistól a társulat vezetését (1592/1850 GG). Haimer azonnal élt a Rosenthal-féle egyenlő elbánás elvének gondolatával és 16 000 Ft segélyt kért, annyit, amennyi a magyar Nemzeti Színház országos alapja volt. (542/1851 GG). Bach maga írt Geringernek a színház ügyében és megjegyezte, hogy 16 000-t ugyan nem, de hatezret kaphat. (927/1851 GG) A gázsihátrálékokat azonnal kifizették, de a bajok folytatódtak. (1080/1851., 1126/1851., 1365/1851., 1459/1851. GG). — Vö. még Pukánszkyné Kádár J. A pesti magyar és német színészet harca a Bach korszakban. Napkelet, (1927) 705—709. 35

1. h., 2268/1851. praes. 36

1. h. 489/1852. praes. — A részvényesek teljes névsora a következő: Josephinum Fiuárvaház, gr. Forgách Mór, Mitis Ferenc, Dornau L., Appiano I., Wodianer Albert, Lackenbacher Jakab, Fleischl Dávid, Breisach Hermann, Mandl Joachim, Rosenfeld M. L-, Kraus Lipót, Löwy Hermann, Weisz F. G., Ferenczy Mária, Pollack Márkus, Hollitscher M. I. és fia, Boskowitz I. L. és tsa, Berger Lajos, Mack Gusztáv, Kassovitz I. H., Pscherer Miklós, Medetz József, Spitzer Gedeon és tsa, Wieser Ferenc, Lechner I. N., Strasser Salamon, Pollák B., Kunig József, Tognio Lajos, Muraty Szilárd, Adler József, Rietl Lipót, Popper Ferenc, Lüihardt Jakab, Oesterreicher David, Baumgarten A., Pollak Josef, Unger Antal, Kassovitz Rudolf és fia, Zitterbarth A. I., Adler Ádám, Engländer H., Stipanitz I., Zadia Hermann, Schordán Zsigmond, Heckenast Gusztáv, Sina Simon, Engländer M., Heisinger test v., Thurn József, Bremm Ferenc, Stocker Ferenc, Kern Jakab és tsa, Schulhof Móric, Grundt Ágoston, Porszász Antal, Neuschloss Károly, Fabriczius I. H, Schosberger I. W., Herzog M. L., Kolmer M. és fia, Fleischl Dániel, Schulhof A., Rosenzweig testv., Werther Frigyes, Bosco

vitz Manó, Khern Enoch fia, Ganz A., Baumgarten I. és fia, Baumgarten A. és fia, Herz és Stern, Aebly Adolf, Adler és Neuschloss, Friedmann S. fia és Grün, Arnim Henrik, Schlechter Ignác, Barczay József, Hochmeister Frigyes, Jalich és tsa, Haibauer és Roszner, Hauer István báró, Fuchs Radó. (Főv. Lt. Tan. ir. V. 39-/859.) 37 Az egész korra vonatkozólag tájékoztat Pukánszkyné Kádár J., A százéves Nemzeti Színház c. müve (I. köt. Bp. 1940.) II. és III. fejezete. —• Itt kell azonban egy Jókai-íéle állítás bővebb magyarázatára kitérnünk: Emlékeimből c. kötetében (Hátrahagyott művei. IV. köt. Bp. 1912.) a 14. lapon a valóságnak meg nem felelően beszéli el az 1850-i fizetéscsökkentést. Az igaz, hogy ezt Simontsitsnak kellett végrehajtania, de az már nem, hogy ellenséges és agresszív módon történt volna •— miért is járt volna úgy el az az ember, aki a várszínházi társulat ügyei óta gazdasági őrszelleme volt az egész fővárosi magyar színjátszásnak, és minden színész gondját-baját csaknem két évtizede a szívén viselte ? — Még kevésbé igazak azonban azok az összegek, amikről szó esik. Nemhogy 1850-ben lett volna Laborfalvi Rózának évi 3100 vagy id. Lendvaynak 2400 Ft-ja, de még 1859—60ban is, amikor a Nemzeti ismét tekintélyes és jól menő intézmény, 2200 Ft volt a legmagasabb női fizetés. Az ötvenes évek első felében a legnagyobb férfi-gázsi 1500 Ft. (OL. Nemzeti Színházi Akták, 1859—60. Számozott akták, 8. 1(2)1859— 60. és uo. Számozott akták 1855/72. és 73. — Az iratok az 1944—45. évi hadműveletek során megsemmisültek, szerző saját ki jegyzései alapján idéz.) 31 Tanulmányok Budapest múltjából 481