Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187
az alispánok. 109 Az első Hunyadi familiárisa, a második Újlaki macsói bán vicebánja volt. 110 Hunyadi befolyása azzal volna megmagyarázható, hogy 1443-ban a megye adója felerészben őt illette meg, ő is szedette be, 111 Újlaki mint macsói bán szerezte meg a tolnai ispánságot, Garai pedig mint Simontornya ura igényelt és kapott részt. 112 Farkas számára az alispánkodás nem jelentett szakítást az üzleti eszközökkel folytatott pénzszerzéssel. Igaz, a zálogbirtokon építkezett, javításokat végeztetett, mégpedig tetemes összeget használva fel, mert négy év alatt —1448. nov.-ig, amikor Garai visszaváltotta az uradalmat— 400 aranyforintot fordított ily célokra. 113 Éppen a kormányzóválasztó rákosi országgyűlésről Pozsonyhoz intézett leveléből derül ki, hogy foglalkozott áruüzlettel, ezt azonban— állandóan-e, el nem dönthetjük — nem a saját, hanem Kochaim János neve alatt bonyolította le. Kochaim, akit szolgájának nevezett, nem valami jelentéktelen ember volt. Erzsébet 1441-ben, 114 az országtanács pedig 1446-ban 115 követül küldte Bécsbe, mégpedig az utóbbi nemcsak a városhoz, hanem Frigyes királyhoz és az ausztriai rendekhez is, szabályszerű megbízólevéllel látva el és feladatává téve, hogy a két ország tárgyalásai útjából az akadályokat távolítsa el. Az országtanács választása bizonyára azért esett Kochaimra, mert üzleti ügyekben egyébként is megfordult Bécsben. Ily tevékenységét azonban Farkas megbízásából folytatta. Ezt maga Farkas közölte a pozsonyiakkal, amidőn valami nézeteltérésük támadt Kochaimmal. ,,A kereskedés, amelyet (Kochaim) lebonyolított, mind az enyém volt" — ez a kijelentése oly határozott, hogy nem érthető félre. 116 Ha azonban Farkas fél évvel az országtanács megbízó levelének kiállítása előtt beszél így alkalmazottjáról, joggal tehető fel, hogy az országnagyok figyelmét éppen ő irányíthatta az esztergomi érsek vagy Garai László közvetítésével Kochaimra. Kochaim kapcsolatai Farkassal tartósaknak mondhatók. 1448-ban változatlanul urának nevezte őt, 117 s bár 1452-től Pozsony szolgálatában állott, amennyiben 1452—53-ban és 1455—56-ban a város oroszvári, 1456—57-ben pedig budai harmincadosa volt, 118 a közbeeső évben, 1454-ben Farkassal adatott magának ajánlólevelet, mégpedig éppen Pozsonyhoz. Igaz, ebben Farkas már nem nevezi őt szolgájának, kapcsolatuk azonban nyilvánvaló. 119 Az elmondottak után bizonyára nem fog túlzásnak tetszeni a feltevés, hogy Farkas kereskedői tevékenységet 1445 után is folytatott, s ily üzleteit ismételten Kochaim neve alatt intézte el, akinek segítségét akkor is igénybe vette, amidőn ez mint harmincados Pozsonyt szolgálta. Áruüzletekből származó követeléseit nem mindig sikerült idejében behajtania. A pozsonyi Fronau Andrásnak kölcsönadott pénzéért 1445-től kezdve hat éven keresztül kellett küzdenie. Hiába volt kezében adóslevél s táblázta be követelését az adós házára, szőlőire, hiába tette felelőssé Pozsonyt polgára kötelességmulasztása miatt, és árasztotta el szemrehányással, amiért a zálogjavak egy részének idegen kézbe kerülését nem akadályozta meg, hiába kereste fel leveleivel, majd küldte el hozzá 174
