Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187
mint harmincadispánnak bőségesen nyílhatott alkalma. A zálogösszeg előteremtése viszont érthetővé, sőt indokolttá teszi, hogy Farkas türelmetlenül követelte Pozsonytól kölcsönadott pénzét, s a meghosszabbításról hallani sem akart. A várnai csatát követő fordulatnak, a hatalmi viszonyok eltolódásának számára kedvező esélyeit más vonatkozásban szintén sietett kihasználni. 1445. május 7-én bocsátották ki az Ulászló halála után első alkalommal összegyűlő rendek decretumukat, s 10-én már ennek elvi határozatára hivatkozva rendelte el az országtanács, hogy Farkast vissza kell helyezni a pozsonyi harmincad birtokába. 103 A gyorsaságot megmagyarázza, hogy a tanácsban ekkor már Hunyadi és az Ulászló-pártiak mellett V. László hívei is helyet foglaltak. Reájuk támaszkodva aggodalmaskodás nélkül nézett a jövőbe a kormányzóválasztó 1446-i rákosi országgyűlésen is, amelyen személyesen megjelent. Levelén, amelyet a pünkösdvasárnapi (jún. 5.) választást megelőző csütörtökön innen, Rákos mezőről írt Pozsonyba, 104 nyoma sincs a nyugtalanságnak. Ellenkezőleg, reménytől élénk, hogy a harmincadhoz való joga érvényesülni fog. 105 Ulászló által nem is oly régen elkobzott házait nyilván visszanyerte ekkorára, 106 s újból a régi tekintély övezte. Mint közismert embernek a nevét örökítette meg az 1447. jún. i-i radkersburgi fegyverszüneti egyezmény, amelyben az országnagyok, az esztergomi érsektől és a nádortól kezdve mint a magyar rendek követei Frigyessel és Albert herceggel két évre szabályozták országaik kapcsolatát. A megállapodás kötelezte Salánki Ágoston győri püspököt, hogy megfizeti Frigyesnek a 3000 aranyforintot, amelyért ez Farkastól és két társától annak idején Győrt magához váltotta, továbbá megszerzi Frigyesnek a Farkas és társai részére kiállított adóslevelet, ugyanakkor kötelezte Garai Lászlót, hogy maga helyett kezesül unokatestvérét, Garai Jánost hagyja Kreuzensteinben. 107 Farkas tehát ekkor már csak részben volt érdekelve a győri ügyben, Garai Lászlóért vállalt jótállása pedig megszűnt. A megállapodásból kétségtelen, hogy pénzét ekkorra már ő is megkapta Frigyestől — ellenkező esetben Salánki neki és társainak fizette volna meg a 3000 aranyforintot —, az adóslevél ellenében járó összeg felől pedig biztosítékot nyert. 108 A simontornyai várnagyság jól kiegészíti Farkas életének Hunyadi kormányzósága alatti szakaszáról kibontakozó képét. Az uradalom birtoklása ugyanis nemcsak jobbágyok, hanem köznemesek felett is hatalmat juttatott Farkasnak. Azonkívül, hogy simontornyai várnagynak mondhatta magát, Tolna megye egyik alispánja lett. 1446. nov. 14. és 1447. júl. 17-e között több megyei kiadvány nevezi őt alispánnak, és tanúsítja, hogy a szokásos módon ellátta hatáskörét. A jelenség a zilált közviszonyokban leli magyarázatát. Hunyadinak mint kormányzónak a végrehajtó hatalmon meg kellett osztoznia a főurakkal. Tolna megyében ez oly módon történt, hogy rajta kívül Újlaki Miklós és Garai László egy _e gy emberüket szintén a megye élére állították. A jelzett időszakban Györgyi Bodó Gergely, Álmosi Csire Barnabás és Farkas László voltak 173
