Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mályusz Elemér: Budai Farkas László = László Farkas von Buda 153-187

ból világosan kitűnik, más csoportba tartoznak, jórészt egyeztethetők ellenben azokkal az egyházi ötvösművekkel, amelyeket 1442-ben Erzsébet királyné megbízásából többedmagával Pötel Simonnak Bécsben éppen ő zálogosított el.

98 Farkas kezébe a királyi kincstárnak most letétbe helyezett része valószínűleg valamiféle kölcsönnek a biztosítékául került. Ki váltotta azt magához, mikor s mily összeg lefizetése ellenében, nem tudjuk, s ugyanúgy bizonytalan az is, mi lett a kegytárgyak sorsa. Az utolsó hírt maga az oklevél közvetíti róluk. Abból a tényből, hogy Pozsony város levéltárában maradt fenn s bevagdalással érvénytelenítették, kétségtelen, hogy a város kiszolgáltatta azokat. Frigyes törekvéseinek sikertelensége, a Habsburg-párt itthoni népszerűtlensége, Hunyadi fényes győzelmei, s ezek nyomán az Ulászló-párt megerősödése nemcsak hangulati, hanem a hatalmi viszonyokat is lényegesen módosító változással jártak. A fordulatot az üzletember ösztönével észrevette Farkas, és lazítva a nyugati határszélhez fűződő kapcsolatain, tevékenységének színteréül ismét az ország közepét választotta. 1444 szeptemberében még Esztergomban találjuk, a Habsburg-párt vezérének, Szécsi Dénes bíborosnak székhelyén, azonban a pozsonyiakhoz jegyzőjükkel már fontos üzenetet küldött." Mire vonatkozott ez, kiderül a tartózkodási helyét, sajnos, fel nem tüntető okt. 29-i, majd Simontornyán kelt nov. 19-i leveleiből. Mindkettőben kölcsönadott pénzének viszszafizetését sürgette. Ez már rég esedékes lett volna, ő halasztást is adott Szt. Mihály-napig (szept. 29.), most azonban már tovább nem várhat, mert — mondja nov. 19-én — birtokokat vásárolt, és Katalin napján (nov. 25.) eleget kell tennie fizetési kötelezettségének.

100 Nem valóságos vásárlásra, hanem zálogba vételhez kellett Farkasnak a pénz, mégpedig, a simontornyai uradaloméra. Ezt igen jelentős összegért, 4100 aranyforintért engedte át neki zálogba Garai László bán. Az időpont és Garai személye egyaránt figyelemre méltó. Nov. 10-én zajlott le a várnai csata, amely — Ulászló halálával — új helyzetet teremtett, mert a két pártra oszlott nagybirtokosok ismét egy táborba tömörülhettek s ezzel rajtuk keresztül az ország egysége helyreállhatott. A Habsburg-párt tagadhatatlanul nagyobb jelentőségre jutott, tagjai, élükön az esztergomi érsekkel, megint részt igényelhettek a hatalomból. Ily egyezkedésre valóban sor is került, de csak 1445 elején. Mivel Farkas már akkor Simontornyán volt, amidőn a várnai csatának ily hatása még nem nyilvánulhatott meg, sőt talán híre se jutott el hozzá, kétségtelen, hogy valóban más indokok vezették, mint Szécsi Dénest és társait az Ulászló-párttal való együttműködés keresésére. A magyarázatot Garai Lászlóval való kapcsolata adja meg. Garai, bár Erzsébet unokatestvére volt és V. László érdekei védelmében fegyverrel is ellene szegült Ulászlónak, Frigyessel szemben meglehetős önállóan járt el. Lehet, hogy keveselte a német-római királynak V. László érdekében kifejtett támogatását, s ugyanakkor sokallta, hogy annak ellenértékéül a koronát és a gyermekkirályt védelme alá vette, de az is lehetséges, hogy — miként Frigyes állította — az osztrák területek 171