Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Holl Béla: Pest-Buda polgárainak könyvkultúrája a XVII-XVIII. században = Die Buchkultur der Bürger von Pest-Ofen im 17-18. Jahrhundert 289-327

1760 után a tizenkilenc könyvtulajdonos közül már hat magyar anyanyelvű: Budáról Piesztyánszky József és Tiborcz János, mindketten jogvégzett emberek; Pestről Horváth Ferenc, Riskovics József, Szilády János és Szlávik János. Inventáriumukból összesen negyvenkilenc magyar könyvcím került elő. De rajtuk kívül az idegen anyanyelvűek birtokában is ott vannak a magyar grammatikák, szótárak, a megindult magyarosodási folyamat biztos zálogai.

32 A XVIII. század második felében egyébként e félszáznyi magyar könyv mellett 159 német és 228 latin munkát találunk. A század elejéhez viszonyítva az arány a német javára változott. A könyvek nyelvi megoszlásánál tehát megfigyelhetjük, hogy nagy általánosságban követi a népesedési adatok anyanyelvi arányát. Nem anyanyelvi adat ugyan, de az idegenek honosodási folyamatának tényezőit, a jövevények, a felszabadító seregekből itt maradt és letelepedett polgárok érdeklődését, a közelmúlt vagy a jelen helyi gondjaihoz, eseményeihez való igazodását sejtetik a katonai vonatkozású könyvek.

33 A háború kérdése kísért a török vonatkozású címekben, hiszen az ország területének a töröktől való felszabadítása és a déli határ ügye egészen a század közepéig időszerű kérdés volt, és bizonyára a pest-budai polgárokat is élénken foglalkoztatta.

34 A foglalkozást tekintve a sor igen változatos. Van a könyvtulajdonosok között fürdőorvos, katona-felcser, egyetemet végzett orvos kettő is, gazdálkodó, konzul, szenátor, városi főügyész (szindikus), sörfőző, jurasszor és bírósági tisztviselő, adóhivatalnok, kereskedő, tanár, bognármester, csizmadia, árva syntaxista gyerek. A könyvek külsejét tekintve ki kell emelnünk Ljechtenau asszony könyvtárát (vagyonát harmincezer forintnál is többre értékelték!). Ő különös gondot fordított könyveinek kötésére. Bizonyára ennek köszönhető, hogy a többnyire disznóbőrbe (,,schwein ledér"), vagy aranyos francia kötésbe („in französischen einbund"), vagy díszes tokokba (,,in futterall") rejtett imádságoskönyveit, szórakoztató regényeit, szakácskönyveit, francia históriáit, Ariovistus történetét, a nagy képes világtörténetet, összesen harmincnégy munkát igen sokra: nyolc forint 28 krajcárra értékelt inventáriumának összeállítója; és az árverésen még ezt az árat is tizenhárom forint 29 krajcárra emelték. A jegyzékek közül egyébként még Riskovics Józsefé utal a könyvek külsejére, kötésére. E szerint leltárában az első negyvenkilenc mű díszes francia kötést viselt (,,in Gallica compactura"), további tizenhat kötet csak egyszerű, sima bőrkötésben (,,in ordinaria compactura"), végül az orvosi szakdolgozatok, disszertációk és egyéb kisebb nyomtatványok csak fűzve (,,in cruda compactura") voltak. A könyv külseje még az itt bemutatott szórványosnak számító adatok között is a polgártulajdonosnak anyagi jólétéről, gazdagságáról vagy éppenséggel szegénységéről tanúskodik. A pesti csizmadia kegyelemkenyerén éldegélő öreg Kvassay Jánosnak például az alig huszonhat forintot érő ingóságában talált nyolc jogi szakkönyve is bizony erősen megviselt (,,attritus"), szakadozott (,,

lacer") vagy tábla nélküli („absque theca") volt. Igaz, a jobb módú Freydenberg Jánosnál is találunk ilyesfélét; 20 Tanulmányok Budapest múltjából 305