Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Mezey László: Csútmonostor alapítástörténete és első oklevelei, 1264-1371 = Die Gründungsgeschichte und die ersten Urkunde des Stiftes Csútmonostor 7-42

A monostor helyének megállapítására vonatkozó kutatást tehát siker koronázta. Csútmonostor korai története azonban egyedül a pontos helymeghatározással — természetesen — még nem állhatott minden problémától mentes világosságban előttünk. Nem nyert kellő magyarázatot az, hogy Csútmonostor alapításának tényét miért foglalta három királyi oklevél is — IV. Béla két és V. István egy privüegiálisa — írásba.

6 E körülmény különben már Oszvald figyelmét is felkeltette. Viszont még szóba sem került az alapítás előzményeinek kérdése. Nem keltette fel a kutatók érdeklődését az sem, hogy az adományokkal elhalmozott királyi monostor egész középkori története folyamán a középszerűségből, vagy még inkább a jelentéktelenségbol kiemelkedni nem tudott. Az alábbiakban a felelet nélkül maradt kérdésekre adható válaszokat keressük. Tárgyalásunk menetét úgy alakítjuk, hogy először az alapítás előzményeit, a település és az intézmény előtörténetét kíséreljük meg tisztázni. Ezután a királyi fundáció gazdasági alapjainak megmérése és értékelése következik. Végezetül a három királyi oklevél egymáshoz való viszonyát, rangját és rendeltetését igyekszünk formai és tartalmi kritikájuk segítségével világosabbá tenni. * Az utolsó Árpád-kori királyi monostor nem minden előzmény nélkül, nem csupán a királyi akaratnyilvánítás írásokba foglalásával lép a történelembe. Minden jel arra mutat, hogy IV. Béla és V. István a „Bódog ázzon zerzet fraterit", azaz a premontreieket bizonyos hagyomány őrzőiként és folytatóiként hozta a dunai szigetre. 1232-ben IX. Gergely egyik bullájában szó van a csúti főesperesről, az esztergomi egyházmegyében.

7 IV. Béla két adománylevele 1264 októberében, V. Istváné 1271 márciusában kelt. Ugyanezekben az években fordul elő -1264-ben és 1265-ben egy Esztergom-egyházmegyei főesperes, mégpedig Szent I^eusták főesperese: ,,archidiaconus S. I^eustachii in ecclesia Strigoniensi".

8 A címzés eléggé szokatlan. Magyarországon már akkor általános szokás szerint a főesperességeket a joghatóságuk alá vetett területekről, többnyire vármegyékről nevezték el.

9 Ebben az esetben nem ilyesmiről van szó: Szent Leusták nem helyet jelöl. A főesperes kétségkívül az esztergomi érsek alá volt rendelve, esetleg az esztergomi káptalan tagja is,

10 de hogy főesperessége hol feküdt, a főesperesi címekben általában előforduló helynév hiánya tájékozódást nem enged. Az a tény, hogy a főesperes csak ilyen rövid ideig szerepel forrásainkban, csupán annyi következtetést nyújt, hogy meddig fordult elő az esztergomi főesperesek sorában Szent Leusták archídiaconusa, de arra nem ad választ, hogy mióta? Annyi bizonyos, hogy az 1232-ben előforduló csúti, és az 1264—65ben említett Szent Leusták főesperességet — bár e tekintetben Knauz is bizonytalan volt — azonosnak kell tekinteni. 8