Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107
a tatár támadással is győztesen szembeszegülő esztergomi várat. Az óbudai kastély funkciója nem téveszthető össze a budai vár szerepével ! Óbuda, ez a síkföldi, mindössze néhány fallal s vizesárokkal övezett, kis méretű, olykor castrumnak is mondott kastély (amelynek 1949—1951 évi feltárásán s kiterjedésének vizsgálatán magam is részt vettem), sem az 1246—1249. évi tatárveszély idején, de még késő középkori bővítései során sem elégíthette ki a királyi udvar dimenzionális és stratégiai igényeit. S ha Óbudát tartanánk a XIV. század derekáig a királyok állandó rezidenciájának, akkor vajon miért épült volna meg a budai vár, amelynek — mint rámutattunk — csak másodlagos és járulékos feladata volt Pest áttelepített német polgárainak elhelyezése? Óbudán, mint az 1355. évi, Nagy Lajos által végrehajtatott városfelosztás jól mutatja, a hajdani királyi, ekkor már királynéi palotát teljesen körülfogta a káptalan birtoka, s a helyzet a királyi udvar és káptalan között éppoly tarthatatlanná vált, mint száz évvel korábban az esztergomi Várhegyen, ahol a latin városnak 1249-ben a Várhegyre telepített polgárai sietve elhagyták az érsekséggel közös tenyérnyi hegytetőt, amelyet IV. Béla király is nyilvánvalóan megfelelő hely híján hagyott el, s adományozott az esztergomi érsekeknek. E dolgozatom tárgya, a Buda városi magna curia regis, vagyis Kammerhof, a visegrádi királyi lakótoronyhoz hasonlóan, kezdetben talán nem biztosított olyan kényelmet, mint a tatárjárás után helyreállított óbudai kastély. A Kammerhofnak 1349-ig még házikápolnája sem volt, veszély esetén azonban mind a királyi udvarnak, mind a pénzverŐháznak Esztergomnál és Óbudánál biztonságosabb védelmet nyújthatott, így tehát csak az adatok téves értelmezése vezethet oda, hogy Óbudát tartsuk a XIV. század derekáig a királyok budai rezidenciája színhelyének, 250 s a budavári Kammerhofot királynéi, vagy éppenséggel özvegy királynéi kastélynak véljük, 251 amit különben a budavári Kammerhof ra vonatkozó bizonyítékok semmivel nem támasztanak alá. Ha a tatár második betörésének rémhírére készült is királynéi refugium, az nem a királyi Buda volt, hanem Visegrád, amelynek hatalmas lakótornyát saját költségén építtette Mária királyné, IV. Béla neje, 252 aki e várat, Pilis megyével együtt, 1259-ben adományba kapta a királytól. 253 A régi óbudai királyi kastély és udvartartás a budai vár XIII. századi építésekor egyre többet veszített jelentőségéből. Buda várában a templomok, középületek sorát építik, megépítik az egész budai castrumot, ugyanekkor Óbuda kiépítése a XIV. századig várat magára. Kétségtelen az, hogy békés időkben sűrűn tartózkodik itt IV. Béla király, V. István és főként Kun László, mégis veszély idején — amikor 1285-ben a tatárok újabb betörése bekövetkezik — a királyi udvar Buda várába vonul. Az a folyamat, amely Óbudának királynéi hitbérré alakulását eredményezte, már a XIII. század második felében megindult. Láttuk, hogy az óbudai kondicionáriusok 1264-ben, a tárnokvölgyi per idején, már mint a királyné emberei szerepelnek. Az óbudai királyi, majd királynéi clicium, vagy mensa, egyszóval az óbudai királyi udvartartás 87
