Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

tése során a Várhegy délebbi plébániájához, a Nagyboldogasszony-egyház kerületéhez kapcsolják. 6. Az a tény, hogy a Mária Magdolna-templom plébániakerületének egészen 1390-ig tartozéka a régi — a zsidók által ekkorra már elhagyott — XIII. századi zsidónegyed, a ferences kolostor s az új királyi palota közé eső terület, megerősíti Csemegi Józsefnek azt a feltevését, amely szerint a XIII. században a castrumnak nevezett város déli bástyarendszere még a mai Dísz tér déli végén, a Várhegy legkeskenyebb pontján ért véget. Bz ugyancsak alátámasztja azt a vélelmemet, amely szerint ezt a zárófalat akkor még csupán egy kapu, a délnek néző Kelenföldi kapu (a városfal későbbi ún. Palotai-kapujának előde) szakította meg. 7. A Várhegynek ez a magyar és német plébániakerület szerint való kettéosztottsága — amely a királyi Óbudáról s a pesti polgárvárosból történt kétütemű lakosságtelepítésnek térbeli emléke — a késő középkoron át is meghatározza Buda helyrajzát. Gárdonyi Albert tapint rá erre, amikor Budának 1437-ben, a tervezett zsinat végett eszközölt összeírását, a budai polgárváros két közigazgatási kerületének majdnem egyetlen középkori bizonyítékát a két plébánia kerületével azonosítja.

211 Eszerint, az 1390. évi parókiális megosztás után fél századdal, kétszáz budavári ház tartozott a Nagyboldogasszony-templom német és százhuszonkettő a Mária Magdolna-egyház magyar plébániakerületéhez. * * * Munkám első részében igyekeztem összefoglalni azokat a történeti adottságokat, mintegy a városalakulásnak azt a szimptomatikáját, amely a XIII. század második felében évtizedek alatt felépített Buda várát, vagyis Buda városát jellemezte. Igyekeztem tisztázni a budai városfejlődés igen sok tünetben jelentkező egyedi sajátosságait. A fővárosok fejlődése várostörténetileg mindig atipikus. Az elmondottak alapján tisztázottnak érzem a budavári telepítés időbeli szakaszosságát. A betelepítés időbeli periodizációja — előbb a királyi, eredetileg talán csak refugiumnak szánt rezidencia, a pénzverde s vele az óbudai-esztergomi kondicionáriusok magyarjainak, majd a második tatárjárás rémhírére Pest város németjeinek feltelepítése a Várba — századokra meghatározta a budai városélet intézményekben, helyrajzi adottságokban egyaránt jelentkező dualizmusát s a városfejlődés dialektikáját magyarázó ellentmondásosságát (királyi udvar és polgárság, két etnikum, két plébánia, két plébániakerület, kettős városnév, kettős városcímer, a civitas eredeti castrum mivolta, a várkapitány-rektorok iudex szerepe stb.). Mivel sem okleveles, sem régészeti bizonyítékát nem találom annak, hogy a budai castrum, vagyis a budai polgárváros falain kívül, a Várhegy déli végén a királyi rezidencia már a XIII. században állt volna, s mivel munkáim adatai szerint a XIII—XIV, századi budavári királyi rezidencia éppenséggel következetesen a castrumnak nevezett polgárváros bástyáin 80