Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Zolnay László: "Opus castri Budensis" : a XIII. századi budai vár kialakulása = "Opus castri Budensis" : histoire du château-fort de Buda au XIIIe siecle 43-107

Várhegy derekánál, a Fehérvári kapu és a Vízikapu környékén végződött (ez Csemegi József régi nézete) és a mai Szent György tér északi végétől délebbre eső terület, vagyis a régi zsidónegyed (az egykori Teleki-féle palota helyén) s a ferencesek hajdani kolostorától (Várszínház helye) délebbre eső terület — tehát a XIV. századi megépítése előtt magának az Anjou-kori királyi palotának területe is — le egészen Kispest-Kelenföldig (Tabán)

210 — éppen úgy a bástyákon kívül álló terület volt, mint a magyarok által már a XIII. század derekán megszállt Lógod, Tótfalu, s az i2jo-es években épített plébániájáról Szent Péter-városnak mondott mai Víziváros. A korai alapítású Mária Magdolna magyar plébániához a Vár északi magyar negyedén kívül valamennyi suburbium hozzátartozott, míg az 1247—1269 közt felépített nagyobb, háromhajós főtemplomhoz a pesti németek átvándorlása után csupán a bástyákkal övezett Vár déli részét, a Szent Miklós-templomtól a déli zárófalig tartozó részt csatolták hozzá. Ez a déli zárófal pedig a korai időszakban — mint azt az 1390-es oklevél még híven tükrözi — a mai Szent György tér északi részén húzódott. Ha a két plébániakerület peranyaga és más, eddig már ismertetett adataim alapján megkíséreljük rekonstruálni a budai Vár XIII—XIV. századi, 1243-tól 1382—1390-ig terjedő településtörténeti képét, a következőket látjuk: 1. 1243-tól van egy korai időszak, amikor még kizárólag a királyi udvar refugiuma, a pénzverőház s e kettő körül a magyar udvari népek és kondicionáriusok elhelyezése a cél. Ebben a legkorábbi, kezdeti periódusban — úgy látszik — még csak egy, szerény méretű temploma van a Várnak, az egyhajós Mária Magdolna-templom, mellette az első telepesek piacterével, a Szombatpiaccal. Ennek az első telepítésnek színhelye a Várhegy északi, barlangpincékkel és barlangkutakkal teli fennsíkja. Ekkoriban a kicsiny Mária Magdolna-plébániatemplom kerületéhez hozzátartozik az egész épülő Vár területe, s az azt környező összes északi, keleti, nyugati és déli suburbium, így a XIV. századi építésű Anjoupalota ekkor még várfalon kívüli, déli területe is. 2. Alig indul meg ez a királyi várostelepítés, a tatárjárás megismétlődésének hírére Pest kiváltságos német polgársága is felköltözik a Várba. Kiváltságaiknál s a magyar udvart környező kondicionáriusoktól eltérő réteghelyzetüknél fogva a Vár középső és déli részét foglalják el; plébániájukhoz, a Nagyboldogasszony-templomhoz a várfalakkal övezett s a Dísz tér déli végéig terjedő várnegyedet csatolják hozzá. Az északi várnegyed és a Várhegyet övező négy suburbium egészen 1390-ig a magyar Mária Magdolna-egyház joghatósága alatt marad. 3. A XIV. században, amikor a budai castrum déli zárófalán kívül, attól délebbre az Anjouk megépítik a királyi palotát, s megépül ennek a városnál mintegy tizenöt méterrel alacsonyabban fekvő, víztelen területre települt királyi várpalotának a Dunára — mint vízszerző helyre — könyöklő bástyarendszere, anakronizmussá válik e déli, az új palota, illetve a királyi palota és a polgárváros közötti területen a Mária Mag78