Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Rozsnyói Ágnes: Budapest hétköznapjai a felszabadulás után = Istoriâ goroda Budapešt posle osvoboždeniâ strany 695-713

kozásban — már normális feltételeket biztosított Budapest lakosságának egészségügyi ellátása szempontjából. 84 Rendkívül gyorsan kezdődött meg az új, demokratikus kulturális élet kibontakozása is a felszabadult fővárosban. A Kommunista Párt már február 6-án értelmiségi gyűlést tartott, ahol Orbán I,ászló és Horváth Márton tartottak előadást az új demokratikus Magyarország értelmisé­gének feladatairól. 85 A kultúra terjesztésének eszközei természetesen új kezekbe kerültek. Ebben az időben csak egy napilap, a „Szabadság" jelent meg, melyet a demokratikus koalíció jegyében szerkesztettek. Új lap megindítása a súlyos papírhiány miatt egyelőre lehetetlen volt. Az MKP vezetősége például január 25-én felhívást intézett a rotációs papír beszolgáltatására. 86 Csupán március végén nyílott mód arra, hogy a Szabad Nép és a többi párt lapja külön is megjelenjék. Január végén megtették az előkészületeket a mozik megnyitására, és valóban néhány mozi február folyamán már megkezdhette előadásait. A műsorokon új szellemű filmek szerepeltek, sőt a fasiszta tulajdonban levő mozikat a főváros saját kezelésébe vette. 87 A Nemzeti Bizottság ötös bizottsága február 16-án kiadta a szín­igazgatói engedélyeket. Az Operának Nádasdy Kálmán, a Nemzeti Színháznak és a Nemzeti Kamara Színháznak Major Tamás, az Andrássy Színháznak Várkonyi Zoltán, a Fővárosi Operett Színháznak pedig Fényes Szabolcs lett az igazgatója. 88 Ebben az időszakban a kulturális munka középpontjában március 15-e megünneplése állott. A Magyar Színházban rendezett ünnepségen először hangzottak fel a március 15-ét méltón megünneplő, a fasizmus évei alatt szándékosan elhallgattatott művek. Az egyes politikai pártok képviselői is 1848 demokratikus eszméit domborították ki és folytatásukra vállaltak kötelezettséget. 89 Március 15-e megünneplése és az ünnepség szelleme már nyilvánvalóvá tette, hogy a politikai élet is az ideiglenes kormány székhelyéről, Debrecenből lassan Budapestre helyeződik át. Közvetlenül a felszabadulás után Budapesten csak a KMP kezdte meg működését, és oroszlánrésze volt a felszabadulást követő szörnyű nehézségek leküzdésében. L,assan azon­ban a többi demokratikus párt, elsősorban az SzDP és a Polgári Demok­ratikus Párt is megkezdték budapesti szervezeteik kiépítését. A budapesti Nemzeti Bizottság, mely január 31-én alakult meg, márciusban már véglegesen átszerveződik a pártok és a szakszervezet közreműködésével. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés már február végén elhatározta, hogy legköze­lebbi ülését Budapesten tartja. Ehhez arra volt szüksége, hogy Buda­pest küldötteit is beválasszák a nemzetgyűlésbe. Az Ideiglenes Kormány Politikai Bizottsága a budapesti képviselők számát 108-ban állapította meg. Ezek közül 26 kommunista, 26 SzDP, 22 szakszervezeti, 16 kis­gazda, 9 parasztpárti és 6 polgári demokrata párti küldött volt. Április 2-án választotta meg Budapest népe képviselőit. A meghatározott 108 képviselőn kívül 8 pártonkívüli képviselőt is választottak, akik között ott volt Bölöni György, Bartók Béla, Szekfű Gyula is. 90 Az április 2-i képviselőválasztások alkalmából a Sportcsarnokban nagygyűlést ren­710

Next

/
Oldalképek
Tartalom