Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

szakot nyitva nemcsak az újpesti hajóépítés, de az egész ország történetében is. * A Ganz-konszern 1944-ben ünnepelte 100 éves fennállását.

100 Ez alkalommal a hajógyárban is ünnepségekre készültek, jóllehet az újpesti hajóépítés Hartmann első próbálkozásától — 1863-tól — számítva ekkor még csak 81 éves volt. Mégis a nyolc évtizedes fejlődés eredményei is annyira jelentősek, hogy alkalmat nyújtanak bizonyos megállapítások, összehasonlítások levonására. A hajógyár által épített új hajók számát vizsgálva kitűnik, hogy az 1863—1910-es években — nem teljes adatok szerint — 1428 hajó készült. Az 1911—1914-es években 142 egység, az 1915—1918-as években, a háború miatt titokban tartott termelési eredmények miatt a megadott 59 egység építéséről tájékoztató adat kissé kevésnek tűnik; 1919—1944 között pedig 467 hajó hagyta el az újpesti kikötő öblét. A tanulmány által tárgyalt időszakban tehát az új építések száma 668 volt. A nyolc évtizedes fejlődés összesen 2076 hajót eredményezett a hiányos adatok szerint is. Ez a szám önmagáért beszél, hiszen évi átlagban 25,6 hajó az eredmény. A második szakaszban, vagyis az 1911— 1944-es években ez a szám 20,2, de mint a szövegből kitűnt, különösen az 1930-as évek derekától, új típusú, korszerű, tengeri és folyam-tengeri hajózásra egyformán alkalmas, technikailag is értékes újításokat tartalmazó hajókat építettek. Ilyen magas építési számot egyetlen dunai hajógyár sem tudott felmutatni. Óbuda 108 év alatt 1400-nál kevesebb hajót épített, és a linzi gyár centenáris jubileuma alkalmából 763 műtárgy építését mutatta ki.

101 Történetünk végére érve megállapítható, hogy az 1863-ban megindult újpesti hajóépítés jelentős helyet foglal el a nyolc évtized folyamán az ország gazdasági, ipari életében, és igen sok új érték előállításával emelte a nemzeti jövedelmet, javította az ország külkereskedelmi mérlegét, több száz munkás és technikai szakember megélhetését biztosította, és nem utolsósorban a külföldi országokban hozzájárult a magyar ipar, hazánk termékeinek megismertetéséhez és megbecsültetéséhez. Sajnos, a rendelkezésre álló adatanyag hiányossága és a tanulmány megszabott terjedelme nem tette lehetővé, hogy minden kérdéscsoportot megfelelő súllyal tárgyaljunk,

102 de remélhetőleg a hajóépítő tevékenységről, a gyár életéről az olvasó az előadottakból világos képet tud alkotni magának. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az újpesti, de az egész budapesti hajóépítés a csaknem 150 éves fennállása óta állandóan fejlődött, előrehaladt, és egyre jelentékenyebbé vált. Ezen a fejlődésen belül jelentős helyet foglal el az immár 100 éves újpesti hajóépítés. Ha ebben az évszázadban voltak is megtorpanások, visszaesések, negatív korszakok, a nagy kezdeményezők munkája nem bizonyult hiábavalónak, és emléküket az újpesti kikötőöblöt sorozatosan elhagyó új hajók tartják fenn. Reméljük, hogy a következő évszázad történetírója hasonló kedvező megállapításokat tehet majd munkájának befejezésekor. 687