Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

,,Tiszá"-val. Az „Ungvár" és „Kolozsvár" testvérhajók építését 1941-ben fejezték be, de mindkettő, az összes többi DT hajóval, a háború kitörése után német bérletbe kerülve elpusztult. Az „Ungvár" aknára futott és elsüllyedt, a „Kolozsvár" pedig torpedótalálattól olyan súlyosan megsérült, hogy kijavítása lényegében új hajó építésével ért fel. 1944-ben további két, még névvel sem rendelkező DT hajó állt a sólyaparton, amelyek 1945-ben jóvátételi szállítások céljára kerültek felhasználásra. A felszabadulást követő korszakban négy DT egységre csökkent a magyar Duna-tengerhajózás hajóparkja, és a romok eltakarításáig nem lehetett gondolni újabbak építésére. 1950-ben kialakították az üzemben a viszonyoknak legmegfelelőbb DT hajóterveket, de gyártásuk helyett a szovjet megrendelésre sorozatban készülő 1100 tonnás tengeri hajókból került néhány magyar használatra, elsősorban azok az egységek, melyeket a gyár terven felül tudott elkészíteni. Az elődök példája azonban nem maradt hatás nélkül az utódokra. A hajózás vezetői felismerték, ha a kapitalista Magyarországnak kifizetődő volt DT hajók gyártása és forgalomba állítása, akkor a mai szocializmust építő országnak is mindent meg kell tennie DT hajóflottájának megteremtésére. Ezek a törekvések nem maradtak eredménytelenek. 1955-től kezdve évente egy-két új egység került ki a hajógyárból a magyar tengerhajózás szolgálatába, s ma már ismét jelentős hajópark áll a külkereskedelem rendelkezésére. A DT hajók korszerűsítése területén sem maradt el a mai hajógyár az elmúlt időszak mögött. Az idősebb és fiatalabb mérnökök közös erővel kialakították a mai fejlettebb technikával lépést tartó nagyobb és gyorsabb 1300—1500 tonna folyam-tengeri szállítóhajókat. Az első új típusú DT hajók 1960-ban kerültek ki az újpesti kikötőöbölből, és a magyar tengerhajózásnak rendszeresen forgalomban tartott, jól bevált egységei.

84 Hajóépítés az 1934—1944-es években A válságtól sújtott 1933-as év utolsó hónapjaiban egyre több jel mutatott a gazdasági világválság lassan bekövetkező fokozatos enyhülésére. A hajóépítés részére fenntartott gyári területen, a sólyatéren az év végén két épülőfélben levő, korszerű hajó is állt. 1934-ben a „Danube Shell II" tankhajón és a „Budapest" DT hajón kívül még egy dunai motoros áruszállító hajó is elkészült a gyártelepen a MFTR részére. Az előzőkben már szó volt azokról a technikai újításokról, új hajótípusok építésére történt átállásról, melyek segítségével a hajógyár a csődtől megmenekülhetett, de mindezen tényezők együttes hatása kevés lett volna a vállalat fellendítésére, foglalkoztatottságának nagymértékű megjavítására, ha nem következett volna be a válság erejének csökkenése, és ezzel párhuzamosan a dunai, tengeri kereskedelmi szállítások megnövekedése. A gazdasági világválság enyhülésének egyik oka az volt — s ez főleg a közép-európai országok viszonylatában figyelhető meg —, hogy a válságtól leginkább sújtott, főleg háborúvesztes, vagy a háború után nem kellő mértékben kielégített országokban, elsősorban a hitleri Német674