Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693
kommunisták jelentős befolyást gyakoroltak a munkásokra, különösen a baloldali érzelműekre, akiket nem elégített ki és sokszor jogos kritikára késztetett a vállalaton belül végzett szakszervezeti tevékenység. Megfigyelhető, hogy a kommunisták tekintélye, hatása a munkásokra a következetes elvi állásfoglalás és gyakorlati tettek nyomában egyre nőtt, és az 1930-as évek végére csaknem egyenértékűvé vált a szociáldemokrata befolyással. 48 Ilyen munkásviszonyok közepette került sor 1929 szeptemberében a hídműhelyben lezajlott első próbálkozásra, amely a munkások határozott ellenállásán megbukott. Az igazgatóság nem erőszakolta az új munkarendszert — a bánhidai munkák akkor még tartottak —, hanem 1930 februárjában újból kísérletezni kezdett, de most már nemcsak a hídműhelyben, hanem a kazánműhelyben is. A talajt az előző hónapokban végrehajtott folyamatos létszámcsökkentéssel előkészítettnek vélték, s a nagyfokú munkanélküliség következtében számítottak a munkások megfélemlítettségére is. De számításukban jócskán csalódniuk kellett, mert az ún. türelmi időszak alatt kitűnt, hogy a bedórendszer a legrafináltabb módon zsarolja ki a munkásokból a legmagasabb munkateljesítményt, és a nagyméretű többtermelés ellenére a keresetek egyáltalában nem emelkedtek. Vagyis ugyanazért a munkabérért — a munkakörülmények lényeges változása nélkül — másfélszer, kétszer annyit kellett termelni, pusztán a munkás erőfeszítésének növelése útján, minden technikai-műszaki újítás alkalmazása nélkül. A munkások zöme — különösen az idősebbek — képtelennek bizonyultak minden segítség nélkül a korábbi teljesítményeknek a többszörösét termelni, ezért a gyárigazgatóság egymás után bocsátotta el a már 20—30 éve az üzemben dolgozó szegecselőket és kazántömörítőket, a hídműhelyben pedig fizetés nélküli kényszerszabadságra küldte mindazokat, akik az előírt új munkateljesítményt nem érték el. Ezért 1930. március 10-én a kazánmúhely beszüntette a munkát, eredménytelen tárgyalások után, két nappal később a hídműhely dolgozói is csatlakoztak a munkabeszüntetéshez. Válaszul 13-án a két műhelyben üzemszünetet rendeltek el, amely 350 embert érintett. Március 17-én a gyár összes dolgozója, 1125 fő, tiltakozásul a bedórendszer ellen, sztrájkba lépett. 49 A Ganz Hajógyárban alkalmazni szándékozott új munkarendszernek, a bedórendszernek semmi köze sem volt a tudományos üzemvezetési rendszerhez, mert nem a termelés üzemen belüli folyamatának racionalizálását tűzte ki célul, hanem inkább egy új akkordrendszer kalkulációs alapjául szolgált. Bedeaux a tudományos üzemvezetésből csupán a stopperórát vette át, amelyet a munkaművelethez szükséges idő mérésére használt. A bedórendszer normáinak megállapításánál hat adatsort vettek figyelembe: 1. a munkafázis legrövidebb időtartamát, 2. a választott időt (amelyet azonos munkaművelet többszöri időmérési adatainak egybevetése nyomán a bedómérő számított ki), 3. a normál időt (a fenti idők átlagát) 4. a munkaművelet végzésének gyorsasági fokát, 5. a pihenési időtényezőt, 6. a munkaművelet gyakoriságát. 661
