Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

a gazdasági vegetálás posványából, a Ganz—Jendrassik rendszerű Diesel-motor feltalálása és széles körű gyakorlati alkalmazása volt. A Jendrassik-motort a hajógyár bizonyos átalakítással sikeresen használta fel az úszótesteket meghajtó energia forrásául, és ezáltal—szakítva az elavult és rossz hatásfokú gőzüzemmel — a hajóépítés területén is döntő jelentőségű újítással léptek fel. A Ganz-konszern új vezetői 1933— 1934-ben felismerték, hogy a következő évek közlekedési eszközeiben mind nagyobb jelentőségre tesz szert a megbízható üzemű, Diesel-rendszerű, olcsó olajjal működő robbanómotor. A véletlen különös játékaként, vagy talán tudatos előrelátás következtében ekkor is egy kiváló feltaláló jutott egyre nagyobb szerephez a konszern irányításában, egy fiatal mérnök, aki az 1920-as évek kezdete óta folytatta kísérleteit a laboratóriumban és a próbatermek padjai mellett, és éppen ezekre az évekre készült el világviszonylatban is jelentős találmányával, a Jendrassikmotorral. A Ganz-gyárak életében ezúttal is egy új találmány jelentette a kivezető utat a válság mélyéből.

44 Az olajszállító hajók és a Duna-tengerjáró hajók építésének megkezdése, a Jendrassik-motor felhasználása és bizonyos technikai újítások a termelésben, majd legfőképpen a munkások áldozatkészsége, a mérnökök műszaki tudása és a helyi vezetők ügyessége voltak a döntő tényezők abban a hatalmas küzdelemben, melyet a hajógyár létének fenntartása érdekében sikerrel vívtak meg. A következő évek már elegendő munkát biztosítottak. Az építőtevékenység zömét a Dunatengerhajózással kapcsolatos feladatok megoldása tette ki, és ezekben az években kezdődött meg a gyár profiljának átalakulása a mai arculatára. * Az újpesti hajógyárban 1929 végén kezdődtek meg a bedórendszer bevezetésére irányuló kísérletek, akkor, amikor a gépipari fúziókat követő átmeneti fellendülés vesztett erejéből és a konszern igazgatósága előtt világossá vált, hogy az elkövetkező években kevés megrendelésre számíthatnak. A tőkés gazdaság lényegéből következik, hogy valahányszor depresszió vagy válság lép fel, elsősorban a munkabérek csökkentésével, a munkaintenzitás fokozásával igyekeznek a kapitalisták a csökkenő termelés mellett lehetőleg változatlan volumenű profitot szerezni. Ekkor léptek fel a munka racionalizálását, új termelési módszerek bevezetését hangoztató követelésekkel, melyek mögött valójában nem állt más, mint a profitért való rettegés. Különösen vonatkozik ez a hajógyárra, ahol elhanyagolták a technikai berendezés felújítását, az elavult termelési módszerek felszámolását, és ahol folyamatos termelést is csak rövidebb szakaszokban lehetett végezni a világháború befejezése óta. A géppark zöme 40—60 éves, az épületek legfiatalabb ja 40 éves volt. A termelési eljárások pedig szinte alig változtak a századforduló éveiben alkalmazott hajóépítési módszerektől. A Hitelbank tőkései mégis megfelelő technikai berendezés nélkül akartak megbir658