Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)
Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693
nagy részben Németországban és Ausztriában végeztették el a jóvátétel terhére. Az újpesti hajógyárban ezekben az években az új hajók építése egyáltalában nem számottevő. A sólyatéren csak elvétve lehetett épülő hajókat látni, az új építésekre fenntartott terület állandóan összébb szorult, s végül az ún. felsőgyár mögé került. A kikötőben lehorgonyzott, javításra váró hajók száma is jóval elmaradt a megszokott mögött. Ezeknek az éveknek az eredményeiről az alábbi kimutatás tájékoztat: ÚJ HAJÓK ÉPÍTÉSI ADATAI^ 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1 14 3 1 _ _ uszályhajók — 4 12 — — 1 — gőzöshajók 5 1 1 1 1 — 1 motoroshajók 1 1 3 kotróhajók A hajógyári könyvelés adatai alapján készített kimutatás bizonyos fokig eltér a gyár igazgatója által készített, egykorú feljegyzésein alapuló felsorolás számaitól, amelyek egyben tájékoztatnak a hajók építésénél felhasznált vasanyag súlyáról is: 29 1920 2 motoros uszály 280 tonna 5 motoros test 30 ,, 3 vontató 450 1921 9 csavargőzös 1 350 tonna 4 gőzös 1 000 1 uszály 127 1 nádvágó 5 760 2482 ,, 1922 1923 14 uszály 1 vontató 1 kotró 1904 80 400 tonna 1 motoros 5 dereglye 1 kotró 450 tonna 520 360 2384 » 1 motoros 5 dereglye 1 kotró 1 330 1924 [925 1926 dereglye 800 tonna 2 vontató 2 dereglye 140 160 tonna 3 kotró 60 tonna 1 motoros 4 300 64 Az adatsorok némileg ellentmondanak, az utóbbi adatsor áll közelebb a valósághoz, de mégis az üzem életének fő tendenciái világosan kitűnnek mindkét táblázatból: a háborút követő évek tiszavirág-életű fellendülését 1923-tól kezdve a legmélyebb visszaesés követte, amely 647
