Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

Az üzemi munkástanács Scharbert Gyula személyében új igazgatót és több vezető tisztviselőt nevezett ki. A későbbi hetek folyamán is a munkástanács egyre erősödő mértékben szólt bele a gyár vezetésébe. A lényeges személyzeti ügyeket, mint kinevezéseket, elbocsátásokat, a bérezés ügyeit teljes mértékben a tanács intézte. A termelési kérdésekben — az üzemnek MFTR és görög megrendelései voltak — a tanács ellenőrzésével az új igazgató intézkedett, de a szén és más nyersanyagok hiánya gátolta a termelést. Egyes üzemrészek ezért hosszabb-rövidebb munkaszünetet kényszerültek tartani. Februárban a burzsoá kormány elrendelte az üzemi választmányok megalakítását és egyben a gyárőrségek lefegyverzését. Az üzem munkástanácsa nyíltan akkor még nem tudott szembeszállni ezzel a rendelkezéssel, mely a munkásság visszaszorítását célozta, de válaszuk az volt, hogy elrendelték az őrség fegyverzetének elrejtését és a megbízható munkások fegyverhasználathoz szükséges kiképzését. Az üzemi választmány megválasztásakor pedig az első munkástanács többsége bekerült a választmányba, amely így nem vált a burzsoázia fej bólogató testületévé, és nem volt hajlandó a burzsoá kormány által szűkre szabott jogok alapján működni, hanem az üzemi munkások hatalmi szerve maradt.

18 1919. március 21-én döntő fordulat következett be a magyar munkásosztály és az uralkodó osztályok között folytatott harcban: a munkásosztály első ízben ragadta ki a hatalmat a burzsoázia kezéből, és létrehozta a proletárdiktatúrát. A magyar proletárhatalomnak — mely második volt a történelem folyamán — ellenséges országok gyűrűjében egyidejűleg kellett lerombolnia a kapitalista termelési és társadalmi rendszert és létrehoznia a szocializmus építésének alapjait. A Forradalmi Kormányzótanács működése során a kapitalizmus által leginkább kizsákmányolt munkásság politikai, gazdasági és kulturális felemelésére törekedett. A kapitalista termelési rendszer felszámolására irányult a Forradalmi Kormányzótanács egyik első rendelete, melynek alapján az ipari, közlekedési és bányaüzemeket, valamint a bankokat köztulajdonba vették és munkásvezetés alá helyezték. A hajógyár élére a március 26-i államosítás, a köztulajdonba vétel után április 16-án a Szociális Termelés Népbiztossága termelési biztost állított Nagy Ferenc üzemi munkás személyében, akit a gyár munkásai a szakszervezettel egyetértésben jelöltek ki erre a tisztségre. Scharbert Gyulát, az addigi gyárigazgatót pedig a Szociális Termelés Népbiztossága újonnan szervezett Hajóépítési Szakosztálya vezetőjének nevezték ki.

19 Az új hajóipari vezetők példamutató lelkesedéssel és igyekezettel fogtak hozzá az iparág helyzetének a felméréséhez, a továbbhaladáshoz szükséges tennivalók és az intézkedési tervek kidolgozásához, valamint a jövő terveinek az elkészítéséhez. A hajóépítő telepek vizsgálatánál kitűnt, hogy az átmeneti háborús konjunktúra nem gyakorolt fejlesztő hatást az egyes üzemekre. A hajógyárak vagy egyáltalában nem, vagy csak igen kis mértékben foglalkoztak hadianyagtermeléssel (eltekintve a fiumei hadihajógyártól), és ha kisebb megrendeléseket teljesítettek is, azokat a 642