Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szekeres József: Az újpesti hajóépítés története. II., 1912-1944 = Istoriâ sudostroeniâ v g. Ujpest. II., 1912-1944 637-693

volt magyar vállalat részére, mint bármely más, távoli ország haditengerészetének kiszolgálása."

2 Hz a nagy körültekintést és anyagi áldozatot igénylő munka nem maradt eredménytelen. A megépítendő hajóegységek Magyarországra eső hányadát a Ganznak sikerült megszereznie. Ez az összes hadihajó-megrendelések 1

/

3-át tette ki. A magyar közgazdaság szempontjából nem volt jelentéktelen az az óriási összeg, amely ily módon visszakerült a belföldi gazdasági élet vérkeringésébe, s nem az osztrák tőkét gyarapította. Egyedül az 1914—1919-es években befejezett hadihajók értéke meghaladta a 175 millió aranykoronát.

3 A dunai hajók exportját elsősorban a Balkán-háborúk akadályozták, de a háborúk befejezése és a világháború fokozott előkészületei megélénkítették a fúzió utáni években a belvízi hajóépítő tevékenységet. A várható nagyméretű gabonaszállítás lebonyolítása megfelelő szállítóeszközt igényelt, a hajó pedig nagy hordképességével kiválóan alkalmas erre a feladatra. A háborús előkészületek jegyében indult meg a MFTR (Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság) hajóparkjának bővítése, és 1911-ben 35, 1912-ben 37, 1913-ban 30, 1914-ben 40 vízi jármű, köztük 15 gőzös és 1 kotróhajó építését jegyzi fel az üzemi építési lajstrom.

4 A többi gyártási ágat a váltakozó gazdasági helyzetnek megfelelően foglalkoztatták. A műhelyi és gépi berendezési viszonyok nagyjából változatlanok, a gépállomány néhány új géppel kiegészült, de a régi technikai eljárással, kézi szegecseléssel készültek a hajók. Két nagyobb létesítmény, új beruházás születik meg ezekben az években, az öntöde és a hozzátartozó műhelyek, valamint a torpedógépmühely. Az 1912-ben létesített új öntöde 1680 m

2 területen helyezkedett el. Ellentétben az üzem más részeivel, itt az anyagmozgatás, öntés, kész munkadarabok szállítása daruval történik. Összesen öt daru működött e helyen, melyek közül a legnagyobb 30 tonna teherbírású volt. A munkaműveletek elvégzéséhez is gépeket rendszeresítettek, így pl. formázógépeket, rázószitákat, öntvénytisztító gépeket, törőművet, amely villamos erővel működött, kosaras felvonókat. Az öntödét az egyre torlódó feladatok miatt évente bővítették; területe, kapacitása és gépi berendezése csaknem kétszeresére növekedett. A munkáslétszám 60 öntőből, 22 magkészítőből, 10 öntvénytisztítóból és mintegy 200 segédmunkásból állott. Ez utóbbiakat a háború kitörése után hadifoglyokkal cserélték fel. Az öntöde fő munkáját a tengeri hadihajók gépi berendezéseinek bonyolult, nagy méretű és súlyú öntvényeinek elkészítése képezte. Itt készültek az 500—1000 I,E-s gőzgépek, gőzturbinák alkatrészei. A kisebb munkák elvégzésére a Váci úton levő Gugler és Forrai-féle öntödét vették bérbe.

5 A torpedógéposztályt a legkorszerűbb szerszámgépekkel szerelték fel, és igen jó teljesítményű gépeket állítottak elő. Ez a műhely a régi Schoenichen-féle kazángyártó részleg helyén került felállításra, de csak néhány évig működött, mert 1917-ben tűzvész pusztította el, s a háború kellős közepén az elpusztult berendezés pótlására nem volt lehetőség.

6 A világháború kitörése, mely a hajóépítő iparra meglepetésszerűen hatott, kezdetben a nagyméretű háború előtti építés iramát még csak 638