Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében = Služasie Budapešta v pervom desâtiletii kontrrevolucionnogo režima 599-636

fizetését is csupán a pengő megszületésekor sikerült viszonylagosan stabilizálni, hat esztendő állandó változásai után, az infláció alatt kialakult rendkívül bonyolult fizetési rendszer maradványainak eltörlésével. Az 1925-ös összeírás adatai nem adnának tehát hű képet e réteg életviszonyairól. A hivatali beosztás szerinti tagozódás pedig önmagában a fizetések nélkül rendkívül félrevezető, mint ezt a későbbiekből tapasztalni fogjuk. 1928 a hivatalnoki fizetések szempontjából egyik legkonszolidáltabb esztendő volt. Az I. világháború befejezése és a Tanácsköztársaság vérbefojtása utáni infláció, szanálási válság s defláció, a gazdasági bizonytalanság és a kezdeti rendeződés évei után úgy érzik a tisztviselők, hogy ismét révbe jutottak. A tisztviselő-fizetések fokozatosan emelkednek, az előző évek jelentős tisztviselői munkanélküli serege apadóban van. 1925 januárjában 5143, 1926 januárjában 3644, 1927 januárjában 3750, 1928 januárjában 1628 állás nélküli magántisztviselőt tartanak nyilván a budapesti szociáldemokrata és keresztény-szocialista szakszervezetekben. A Tanácsköztársaság után évekig tartó köztisztviselő-fegyelmik, a B-listázások már messze vannak, az 1924—25-ös évvel pedig befejezték a köztisztviselők és fővárosi tisztviselők leépítését, azóta létszámukat fokozatosan ismét feltöltik.

34 1928 tehát a tisztviselők szempontjából az egyik legkedvezőbb év. 1929 első hónapjaiban a helyzet tovább javul. 1929 januárjában csupán 925, februárban 838 állás nélküli megántisztviselőt tartanak nyilván.

35 Az állás nélküli budapesti köztisztviselők számát statisztikai felmérések hiányában csak nagyon hozzávetőlegesen lehet megállapítani; Illyefalvi szerint 1106-ra tehető. Az viszont bizonyos, hogy 1928—29-re megszűntek az állás nélküli köztisztviselők egy fél évtizeden keresztül oly zajos demonstrációi, s a nyugdíjasok száma hatalmasra, 107 15 i-re növekedett.

36 A munka nélküli köztisztviselők közül tehát sokat vagy nyugdíjban részesítettek, vagy az idősebb korosztályok nyugdíjazásával oldották meg a kérdést.

37 Vizsgáljuk meg először a fővárosi magántisztviselők alkalmazás szerinti összetételét 1929 februárjában az akkori statisztikai összeállítás csoportosítása szerint. Az itt közölt statisztikai táblázatok vizsgálatakor meglepődve tapasztaljuk az igazgatók nagy számát. A 20 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató kisüzemek irodai alkalmazottak címszó alatt összeírt 7580 férfi tisztviselője között 1059 igazgatót találunk. Ez arra mutat, hogy a 6—10 tisztviselővel dolgozó kisüzemek képezték az átlagot. Sőt az igazgató, cégvezető és osztályvezető főnök kategóriák összehasonlítása azt bizonyítja, hogy az egészen kis üzemek voltak döntő többségben, amelyekben az „igazgatón kívül" egy levelező és legfeljebb még egy tisztviselő dolgozott. Ha az irodai alkalmazott nők kategóriáját együtt vizsgáljuk a férfiakkal, kitűnik, hogy kisüzemekben 1075 igazgatót, 339 cégvezetőt és 193 osztályvezető főnököt tartottak nyilván. Ez az 1607 személy alkotta a kisüzemi tisztviselők felső rétegét. 12 535 kisüzemi tisztviselő 619