Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében = Služasie Budapešta v pervom desâtiletii kontrrevolucionnogo režima 599-636

voltak zárva a közhivatalokban való érvényesülésből. De ne vágjunk elébe a statisztika további vizsgálata eredményeinek. Nézzük meg a származási statisztikát az egyes köztisztviselőcsoportoknál. A köztisztviselők legelőkelőbb és legjobban fizetett csoportját a bírák és ügyészek alkották. A hierarchiában második helyen a közigazgatási tisztviselők, s legalul a pedagógusok állottak. Kiknek a gyermekei melyik csoportba jutottak? Az ipari tisztviselők leszármazottait mindhárom csoportban megközelítőleg egyenlő mértékben megtaláljuk. Rosszabb helyzetben voltak a kereskedelmi tisztviselők gyermekei, akik egyenlő mértékben (0,9%) lettek pedagógusok és hivatalnokok, de lényegesen kevesebb (0,3%) lehetőségük volt a bírói és ügyészi helyek elnyerésére. A közlekedési tisztviselők a tisztviselői (nyilván elsősorban a közlekedési tisztviselői), kisebb mértékben a tanszemélyzet- és még kevésbé a bírói, ügyészi utánpótlást szolgáltatták. A közigazgatási tisztviselők gyermekei megközelítőleg egyaránt eljutottak a közszolgálat valamennyi csoportjába. Az igazságszolgáltatási apparátusra jellemző volt az öröklődés, míg a tisztviselői és pedagógiai apparátus 2,2%-át, a jogi apparátus 9,5%-át szolgáltatták azok, akik atyáik foglalkozását folytatták. A pedagógusok elsősorban saját utánpótlásukat szolgáltatták (16,6%), de jelentős mértékben hozzájárultak a bírói, ügyészi utánpótláshoz is. A nyugdíjasok pedig az állami tisztviselők hierarchiájában az előkelő helyeket kisebb mértékben (7,0% bíró, ügyész), a kevésbé előkelőeket nagyobb mértékben (15,3% pedagógus, 13,7% tisztviselő) töltötték be. Nem érdektelen e csoportokban a nők és férfiak megoszlásának aránya sem. Általában majdnem az összes kategóriákban a férfiak és a nők aránya hasonló. Iyényegesebb eltérést csupán a közigazgatási tisztviselők és a nyugdíjasok számarányának esetében találunk, ahol többségben vannak a nők. Ez arra utal, hogy mikor a közhivatali elhelyezkedés lehetősége összeszűkült, a köztisztviselők inkább fiaikat, kisebb mértékben lányaikat küldték az egyéb, elsősorban diplomás szabad pályákra. Leányaiknak igyekeztek közhivatalt biztosítani. Erre utal a köztisztviselői származású magántisztviselők megoszlása is, ahol viszont, a férfiak vannak jelentős többségben. Az önálló iparosszármazásúak a köztisztviselőknek lényegesen kisebb részét, összesen 10,7%-át adták. Igen szembetűnő ennek a rétegnek a magán- és közhivatalokban való térhódítása közötti különbség. Míg a. magánhivatalnokok közel 23, a közhivatalnokok alig több mint 10%-át képezik. Ugyanezt látjuk az önálló kereskedők esetében. Míg a magánhivatalnokok 18,5, addig a közhivatalnokok csupán 5,4%-a származik kereskedőapától. A magántisztviselők 40,5%-a ezzel szemben a köztisztviselőknek csupán 16,1%-a iparos-kereskedő származású. Az eddigiekből is világosan megmutatkozik, hogy míg a magántisztviselő-rétegnek az iparos-kereskedő családok, addig a köztisztviselő-rétegnek a tisztviselőcsaládok szolgáltatták legnagyobb mértékben az utánpótlást. Ez pedig a magántisztviselői pálya viszonylagos nyitottságát, s a köz616