Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében = Služasie Budapešta v pervom desâtiletii kontrrevolucionnogo režima 599-636

adjuk a 60 617 állami nyugdíjast és a 4717 hadi- és rokkantsági segélyt élvezőt, valamint az 54 086 hivatali altisztet és szolgát, akkor azt látjuk, hogy 1920-ban az állami üzemek dolgozóit nem számítva 193 914 nem termelő vagy karbantartó munkát végző dolgozó, tehát hivatalnok s hivatali segédszemélyzet jellegű egyén él állami fizetésből. Ez azt jelenti, hogy ebben az időben az ország minden 19-ik kereső lakosa az államtól húzott jövedelemből élt. Ha a fent kapott számhoz hozzáadjuk a magántisztviselőket, azt látjuk, hogy 1920-ban az ország minden kb. 13-ik kereső lakosa tisztviselő-, ill. hivatali altiszti elem. Nem kívánjuk ez alkalommal a tisztviselőkérdést országosan elemezni, csupán olyan mértékben, amennyire szükséges e kérdés budapesti vetületének és sajátosságainak bemutatásához. Ezért ez igen rövid és általános tárgyalás után vizsgáljuk meg a tisztviselők részesedését a főváros társadalmi struktúrájában. Az őstermelésben és a bányászatban dolgozó tisztviselők száma oly csekély volt, hogy vizsgálatuktól eltekinthetünk. Annál érdekesebb az ipari tisztviselők adataiból kibontakozó kép. 1910-ben az országnak az iparban foglalkoztatott 19 926 tisztviselője közül 14 968, tehát kb. 75%-a Budapesten dolgozik. 1920-ban a 23 616 ipari tisztviselőből 16 351, tehát 68%-a dolgozik Budapesten. Ezek a számok mutatják, hogy a magyar ipar hallatlan mértékben a fővárosban összpontosult. Az 1910-es és 1920-as tisztviselő-létszám arra enged következtetni, hogy az I. világháború után az ipar eloszlása a főváros és vidék között némileg javult, ami valószínűleg abból adódott, hogy az I. világháború utáni inflációs és ipari pangást hozó időkben sok ipari munkás elhagyta a fővárost. Ezt látszik igazolni az iparban dolgozók összlétszámának alakulása is. 1910-ben az országban 684 221, ebből Budapesten 218 068 ipari dolgozót tartottak nyilván. Eszerint 1910-ben az ipari dolgozóknak mintegy 32%-a, 1920-ban már a 679 657 ipari dolgozó közül 187 864, kevesebb mint 28%-a dolgozott a fővárosban.

21 Az iparban foglalkoztatottak és az ipari tisztviselők számának összehasonlítása azonban még egy igen fontos tényre hívja fel a figyelmünket, arra ti., hogy az ipari tisztviselők feltűnően nagyobb mértékben koncentrálódtak a fővárosba. Míg 1920-ban Budapesten hozzávetőlegesen minden 20-ik kereső, addig az országban csupán minden 158-ik kereső ipari tisztviselő. Az ipari dolgozók kategóriáján belül is igen nagy az eltérés a főváros és a vidék között. 1920-ban országosan megközelítőleg minden 29-ik ipari kereső, Budapesten ezzel szemben kb. minden tizedik ipari kereső tisztviselő volt. Ezek a számok arra engednek következtetni, hogy míg vidéken a kevés tisztviselővel dolgozó kisipar, addig Budapesten a sok hivatalnokot alkalmazó nagyipar volt túlsúlyban, amellett, hogy az iparigazgatás szinte egészében a fővárosba csoportosult. Ebből az is következik, hogy míg a vidék iparában alig, a főváros iparában már jelentős súlya lehetett az ipar tisztviselő-apparátusának. A kereskedelem főcsoportkan összefoglalt kereskedelmi, hitel- és 39 Tanulmányok Budapest múltjából 609