Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében = Služasie Budapešta v pervom desâtiletii kontrrevolucionnogo režima 599-636

Még érdekesebb fejlődést tapasztalunk a kereskedelemben és a hiteléletben. 1890-ben 6904 önállóval és 8174 segédszemélyzettel szemben csupán 639 tisztviselőt találunk. Bkkor az önállóak száma mintegy tizenegyszerese, a segédszemélyzet száma pedig kb. tizenháromszorosa a kereskedelmi és bankhivatalnokokénak. 1890-ben már alig kétszerese, 1900-ban kevesebb mint másfélszerese az önállóak, és 1890-re kevesebb mint háromszorosa, 1900-ra alig több mint másfélszerese a segédszemélyzet száma a hivatalnokok számához képest. 1910-ben a tisztviselők létszáma már felülmúlja az önállókét, és alig 30%-kal marad el a segédszemélyzet mögött. 1920-ra pedig magasan felülmúlja mind az önállóak, mind a segédszemélyzet létszámát. E számok a kereskedelmi és bankélet igen nagyfokú koncentrálódására utalnak.

7 Egyenletesebb a fejlődés a közlekedés területén. 1880-ban a tisztviselők számához viszonyítva 0,38 az önállók, 1,29 a segédszemélyzet létszáma. 1890-ben egy tisztviselőre 0,45 önálló és 2,6 segédszemélyzet, 1900-ban 0,38 önálló és 2,87 segédszemélyzet, 1910-ben 0,29 önálló és 2,64 segédszemélyzet, 1920-ban pedig 0,19 önálló és 1,7 segédszemélyzet jut. Ezek a számok azt mutatják, hogy a közlekedés főosztályon belül 50 év alatt nem történt a mi szempontunkból lényeges eltolódás az egyes kategóriák között. A közszolgálat és szabad foglalkozásúak főosztályán belül rendkívül figyelemre méltó fejlődés ment végbe 50 év alatt. 1880-ban a tisztviselők létszáma több mint kétszerese volt a szabad foglalkozásúakénak. 10 év alatt ez az arány csaknem ötszörösére növekedett. Azután húsz éven keresztül ez az arány marad, míg 1910-re háromszorosa alá zuhan, hogy 1920-ra ismét jóval négyszerese fölé emelkedjék. A segédszemélyzet és tisztviselők aránya majdnem állandó, 1890—1910 között az államnak kétszer annyi hivatalnoka, mint altisztje és üzemi munkása van. 1920-ban az arány megváltozik, a tisztviselők száma lényegesen nagyobb mértékben emelkedik, mint a segédszemélyzeté. Ez a statisztika is érzékelteti a magyar állami városi és önkormányzati bürokrácia felduzzadásának folyamatát, melyről az 1920-as évek budapesti tisztviselőinek bemutatásakor majd bővebben szólunk. Ihatnunk kell azonban azt is, hogy a fővárosi tisztviselőrétegnek mintegy harmadrészét a közszolgálati tisztviselők alkották. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a tisztviselőktől függő helyzetben levő és szervilitásra nevelt közületi altiszti kar a segédszemélyzet címszó alá foglaltak jelentős részét képezte, azt tapasztaljuk, hogy a közületi tisztviselői kar már számánál fogva is jelentős rétegét alkotta a fővárosnak. Figyelembe véve e réteg beosztásából eredő pozícióit és hatalmát, összeköttetéseit stb., biztonsággal állíthatjuk, hogy lényegesen nagyobb szerepet játszott Budapest életében, mint létszáma indokolta volna. Az itt közölt statisztikai kimutatásból szinte magától adódott, hogy Thirring az önállóakat a polgársággal, a tisztviselőket és szabad foglalkozásúakat az értelmiséggel és a segédszemélyzetet a munkásosztállyal azonosította. így arra a megállapításra jutott, hogy 1880-at 605