Tanulmányok Budapest Múltjából 15. (1963)

Szabolcs Ottó: Budapest tisztviselőrétegei az ellenforradalmi rendszer első évtizedében = Služasie Budapešta v pervom desâtiletii kontrrevolucionnogo režima 599-636

A tisztviselőréteget három egymástól elkülöníthető csoportra bontottuk: állami tisztviselők, fővárosi tisztviselők és magántisztviselők. Az egyes csoportokon belüli társadalmi rétegződés szükségessé tette a további bontást, az egyes tisztviselő-kategóriák konkrét vizsgálatát, amennyire a rendelkezésünkre álló anyag ezt megengedte. II. BUDAPEST TÁRSADALMI STRUKTÚRÁJÁNAK ALAKULÁSA AZ I. VILÁGHÁBORÚIG Budapest már a három város, Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor, 1873-ban az ország legjelentékenyebb ipari városa.

1 Már ekkor a fővárosban összpontosul a magyarországi ipar s az ipari munkásság tekintélyes része.

2 Ekkor az egyesített város lakóinak száma még nem éri el a háromszázezret. Nem igazi nagyváros még, de iparváros, lakosainak 33,3%-a az iparban dolgozik. Még inkább nevezhető munkásvárosnak, hiszen a lakosság nagy többsége, 79,1%-a munkáselem, akiket az egykori statisztikai felvétel munkás, segédszemélyzet címszó alatt foglalt össze.

3 A három öreg városból újjászületett főváros számára az egyesítés új korszakot eredményez. Végeredményben a kapitalizmus magyarországi kibontakozása hozott fordulópontot a város életében. A kapitalizmus fejlődése elől elgördített akadályok szabad teret nyitottak az ország fővárosa gyors fejlődésének is. A magyar gyáripar, kereskedelem és hitelélet fővárosba összpontosulása pedig szédületes iramot adott ennek a fejlődésnek. Fél évszázad alatt Budapest egymilliós világvárossá növekedett. Érdemes megvizsgálni, milyen változást hozott ez a fél évszázados fejlődés a főváros lakosságának társadalmi összetételében. A közölt statisztikai felvétel szerint az őstermelők száma a város egyesítése után rohamosan csökkent, s 1925-ben már a kereső lakosság egy százalékát sem éri el. B réteg további vizsgálatától tehát eltekinthetünk. A bányászattal foglalkozók száma oly csekély, hogy ezzel sem szükséges foglalkoznunk. A főváros lakosságának legnagyobb csoportját az összes vizsgált években az iparban foglalkoztatottak, ipari munkások és tisztviselők képezik. E réteg már 1869-ben a lakosság 33,3%-át foglalja magában. A legmagasabb arányt, 44,2%-ot, 1910-ben ér el, hogy majd a gazdasági nehézségek, a munkanélküliség, az infláció éveiben, 1925-re ismét 33,3%-ra csappanjon. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az iparban foglalkoztatottak száma lépést tartott a város fejlődésével, sőt több évtizeden keresztül felülmúlta az általános növekedést. A tárgyalt fél évszázad alatt tehát Budapest ipari jellege nem gyengült, sőt az első világháborúig fokozatosan erősödött. Míg a város kereső lakosságának száma 1869-hez képest 1910-re mintegy háromszorosára, az iparban dolgozók létszáma több mint négyszeresére növekedett. 600